Rontás

A vonat rosszkedvűen zötyögött a sötét váltókon át. A hideg kupékban csak az ajtó feletti kék lámpa világított. A szerelvény gyakorlatilag üres volt. Ez volt a két ünnep közti utolsó járat, ami huszonhárom-harminckor indult a Keletiből Hatvan felé. A lány, fázósan fonta körül felhúzott lábait a vékony kabát alatt. Az ablak melletti sarokba kucorodott be. Nem látta senki, amikor felszállt, és még a kalauz sem vette észre eddig. Évek óta ez volt az első fehér karácsony. A szállón, ahol legutóbb lakott, ott mondták, hogy utazzon haza mindenki, aki tud. Az ünnep másnapját már a pályaudvaron töltötte. Csomagja is volt: egy nagy reklám szatyor. Az előre megváltott jegy pedig két napig érvényes. Elhitték neki, hogy utazni fog. Még a személyiét is elkérték a rendőrök, a táskájába szerencsére nem néztek bele. Azután már nem zavarták.

A piszkos üvegen túl hópelyhek szikráztak. A lány felállt, erőlködve húzta le a fagytól megszorult ablakot. A szatyrot a fülénél fogva lógatta ki az ablakon. De még nem engedte el. Várt. A vonat mögött lassan elmaradt a külváros, messze világító, idegen otthonaival, távoli karácsonyfáival. A falakon túli fűtött szobákban a gyerekek már kibontották az ajándékaikat. Keze egészen elfagyott a hideg szélben, alig érezte az ujjait. És a konyhákban ott a sütemények édes illata! A szerelvény a nyílt pályára ért és felgyorsult. Akkor végre elengedte! Nem is hallotta, amikor földet ért. Nem hallotta, és nem is látta meg senki sem.

– Ez Micimackós! – forgatta kezében a parányi ruhadarabot. Már régen szeretett volna egy ilyet. Két hete, a tarjáni látta meg egy árusnál. Fehér alapon sorjázó kicsi Micimackók, piros léggömbökkel. Olyan aranyos! Hiába kérte, az anyja nem vette meg. De a Béla igen. Ő rendes. Úgy vette meg, hogy észre sem vette. S most Béla itt ül az ágya szélén. Látja, hogy örül a meglepetésnek. Mert ez igazi meglepetés volt! Meglepetés, mint a többi is, amiket Béla neki vett. Béla rendes ember. Anyu is ezt mondta, amikor legelőször bemutatta:
– Ez itt a Béla. Ezen túl itt fog lakni velünk. Legyél hozzá jó! Rendes ember. És tényleg! Másnaptól Béla ott lakott. Olyan volt minden, mint azelőtt! Amikor még apu lakott velük. Illetve majdnem olyan...