Jó a buli - le a bugyit! 4. rész - 18+ játékok

– A következő játékos pedig... keverd meg és húzz egy cédulát, légy szíves!... – Nagycicis élvezte a szereplést, hangja mikrofon és erősítő nélkül is betöltötte a kistársalgót. Egy pillanatnyi csend, míg kihajtotta a papírt, és már a nevemet harsogja: – Imre a következő játékos! Húzz egy feladatot innen magadnak...
– Ez jó hosszan van leírva – nézegettem a cetlit. – Először is választanom kell valakit.
Virág eltűnt a fotel mélyében, úgyhogy gyorsan körbenéztem a teremben:
– Jelentkező? – Nagyjából átfutottam a cédulán hosszasan taglalt feladaton, úgyhogy ehhez kerestem megfelelő partnert. Megpillantottam a nadrágomat bitorló, alacsony, ám arányosan formás lányt, aki csodálatos mosolyt küldött felém: – Hölgyem! – nyújtottam a kezem.
A mosoly lefagyott, de lábakon átlépdelve, mellém helyezkedett.
Nagycicis kikapta a kezemből a játékleírást tartalmazó cédulát:
– Álljatok egymással szemben úgy, hogy homlokotok folyamatosan összeérjen! – Ehhez az akcióhoz térdemet meg kellett hajlítani, fejemet lefelé hajtani, játszótársamnak pedig a homlokát hátra-fel tolni, talán még lábujjhegyre is állt, de ezt nem láthattam ebben a kificamított, hátradöntős, tangószerű állapotban. Ennyi bőven elég is lett volna feladat gyanánt, de folytatódtak a megpróbáltatások: – Vegyetek le egymásról egy-egy tetszőleges ruhadarabot – hangos éljenzés – ezt cseréljétek ki, tehát adjátok a másik kezébe, ezután a saját ruhátokat húzzátok rá a másikra! – "Jó nekik! " bekiabálás – Egymást vetkőztetitek, és egymást öltöztetitek. Világos? Rajta!
Már akkor világos volt, amikor belepillanthattam a cédula tartalmába, ezért is szándékoztam vagy Virágot, vagy ezt a csajt választani, akik az én nadrágjaimban feszítenek. Virággal magasan jobban jártam volna, mert nem ilyen picike...
– Ha kikapcsolod, le fog szaladni a bokámig – figyelmeztetett súgva.
– Megtörtént, ott is van. Gondolhattam volna... Ne törődj vele, úgyis le kellene húzni!
A társaság megtapsolta a művelet eredményét, biztos szép látvány tárult eléjük kétmaréknyi popsi fomájában, melyet alig takart a tanga. Akárki is találta ki ezt a homlokösszeérést, ügyes húzás, semmit nem láttunk egymás szemén kívül. A többiek meg dőltek-fetrengtek, murisan nézhettünk ki.
– Homlokok folyamatosan...! – figyelmeztetett Nagycicis.
– Megfoglak valahol, amíg vetkőztetsz. – Kezem deréktájra helyeztem.
– Azt hittem, a fenekemet akarod... – súgta nevetve.