A bunker

Idén korán érkezett a tavasz. A nap erősen és melegen süt ma, pedig mégcsak március eleje van. Március, Kriszta kedvenc hónapja. Nemcsak azért mert ilyenkor van a születésnapja.
Olyan hívogatóak odakinnt a tavasz első napsugarai... A lány szinte érzi az arcán a meleg cirógatását és szinte hallani véli a méhecskék zümmögését ahogy kibambul a levegotlen 3. emeleti osztályteremből.
"Velünk van még, Váradi kisasszony? " A történelemtanár lezser megjegyzése fel sem ébresztette volna ábrándozásából, ha a nevét nem említi.
Varga tanár úr abban az évben kezdett a gimiben tanítani, és szinte az összes lány bele volt zúgva. Kivéve Krisztát. Őt kifejezetten taszították a férfi markáns vonalai és állandó borostája. Jóképű volt ugyan, de olyan bizarr módon. A férfi mindig sötét farmert viselt, inggel, aminek a legfelső gomblyukát kigombolva hagyta és a mellszőrzete kikandikált. Krisztát még a hideg is kirázta a gondolattól, hogy valaha hozzáérjen. Biztos volt benne hogy ez az undor kiült az arcára, ahogy a tanár tovább beszélt hozzá. Ő láthatólag kedvelte a lányt, annak ellenére, hogy az utált törit seggelni. Talán csak felüdülés volt hogy ő nem tartozott a rajongói táborba.
"Tudom, hogy tavasz van, meg péntek,... de még kb 15 percig – folytatta az órájára nézve – a forradalmakra kéne koncentrálni. "
A lány belevörösödött, ahogy mostmár az egész osztály őt bámulta.
Próbált figyelni, és bár szemével a táblán elhelyezett térképre meredt, gondolatai már messze kalandoztak.
Mikor kicsengettek, oldalba kellett böknie a padtársát, hogy megkérdezze mi is a feladott lecke.
"Jézus, Kriszta, te hol a csodában jársz ma? " suttogta Brigi, aki eminensnek nem volt mondható, viszont szintén a tanár lelkes rajongótáborához tartozott.
Ő egy titokzatos mosolyra húzta a száját és odasúgta a barátaival holnapra tervezett erdei túra körvonalait.
"Akarsz jönni? " kérdezte puszta udvariasságból Brigit.
Legnagyobb megkönnyebbülésére a másik, arra hivatkozva, hogy nem ismeri a többieket, nemet mondott.
A szétválaszthatatlan csapat Kriszta 4 legjobb barátjából állt; legjobb barátnője, Ditta, és a srácok, Csaba, Lackó és Jocó általános iskola óta elválaszthatatlanok voltak. Különösen Jocóhoz fűzték erős szálak. Őt óvoda óta ismerte. Vagy tíz éve már hogy a folyóparton, a nádasban királyosat játszottak ahol Jocó volt a herceg és ő a királylány.
Szinte testvéri kötelék volt köztük.