Jó a buli - le a bugyit! 3. rész

Amint nyikorogva felnyíltak a szemhéjaim – akár egy spanyol boltocska redőnye, ami delelés után nehezen csikordulva, lomhán emelkedik fel a sűrű kánikulában –, Karcsit pillantottam meg az ablak előtt állva.
Szobatársam, akivel az egyhetes továbbképzés során testvériesen osztoztunk a kisméretű, ám legkevésbé sem hangulatos, viszont sokat látott motelszobán és az élményeken, máris esküvői vagy karmesteri öltöny-szerű, üzleties öltözékében nézett optimistán a ránk váró nap eseményei elé. Még a nyakkendője is behízelgő sötétszürkén pompázott, így kimondottan bizalomgerjesztő képet mutatott a reggeli fényben. Ez a szürke-mégszürkébb-legszürkébb színkavalkád érdekes összhatást produkált. Mint egy befektetési és pénzügyi tanácsadó, aki biztosításokkal is házal mellesleg, esetleg még edényeket és életfogytig szóló üdülési jogot is árul, de csakis alapos kedvezménnyel.
– Jó reggelt! – köszöntöttem a tőlem telhető legvidámabb hangomon, ami most valahol a rekedt varjú és a suttogó oroszláné között foglalt helyet a hangok skáláján.
– Nem sokat aludtunk, de ez téged biztos nem zavart, mert nagyon intenzíven alszol. Azt mondták a nők, hogy ha , nem is vennéd észre, de hogy másnap nem emlékeznél rá, az tuti.
– Csajok? – próbáltam megragadni a fonalat, amit még az éjjel, vagy hajnalban elveszítettem. Nem is ittam pedig sokat, hiszen nem szokásom, de aludni azt valóban bírok.
– Tudod, ilyenek – mutatott a levegőben két méretes cicit.
Ehhez már felültem az ágyon.
– Milyen csajok jártak itt? Ne mutasd, azt a részét értettem!
– Először is Luca. Nincs kedved elcsábítani, amikor nem nézek oda?
– Ezt hogy gondolod? – dörzsöltem ki az álom maradékát a szememből, és nagyot nyújtóztam.
– Nem haragudnék meg, sőt vendégem vagy egy vagy bármire! – biztatott Karcsi. – Mindig szemmel tart, mint egy pótfeleség, pedig szórakozni jöttem én ide, nem nősülni...
– ... a továbbképzésre! – fejeztem be méltatlankodó mondatát. – Ki járt még itt?
– Az az autós nő, aki tegnap is itt volt velünk a buli előtt...
– Autós?
– Ugyanolyan magas akkor is, ha ül az autóban, akkor is, ha áll mellette...
– No mindegy! Más? – türelmetlenkedtem.