Barackvirág

A gyorsvonaton találtam rá. Vagy ő talált rám? Sose fogom eldönteni. Mindenesetre a véletlen hozott össze vele – a hálófülkében.
Rendkívül hajszás nap állt mögöttem. Lótottam-futottam kora reggeltől késő estig – vajmi kevés eredménnyel. A vonathoz is rohannom kellett. Az utolsó pillanatban kapaszkodtam fel a szerelvényre, az legutolsó vagonban. Szinte bizonyosra vettem, hogy átgubbaszthatom az egész éjszakát, de azért elindultam a hálókocsi felé. Gondolatban felrémlett előttem, amint reggel gyűrötten-törődötten leszállok majd a vonatról, s a következő napom eleve rosszul kezdődik. A balszerencse már ilyen – ha a pechsorozat beindul, nem akar vége szakadni.
Meglepetés ért: a kalauz, elutasítás helyett kedvesen közölte, van hely.
Üres hálófülkébe vezetett. Nyomban levetkőztem.
Valósággal beleestem az ágyba. A vonat ringatott, lehunytam a szemem. Az órát
Az órát már félálomban csatoltam le a karomról. Nem tudom, mennyit alhattam. Arra riadtam fel, hogy az eszembe ötlött, lefekvés előtt nem mostam fogat. Felkászálódtam. Csupán az éjjeli lámpást gyújtottam fel, amelynek tompa fényénél pótoltam a mulasztást. Fogmosás közben rám jött a szükség. Köntösbe bújtam, kimentem a mellékhelyiségbe.
Visszafelé jövet megálltam a folyosón. Valami kisvároson robogtunk keresztül, a szerelvény még csak nem is lassított. Kibámultam az ablakon, darabig lestem az elsuhanó lámpákat, aztán gépies mozdulattal kinyitottam a fülke ajtaját.
Ugyanúgy csupán az éjjeli lámpa sárgás fénye világította be, mint az én fülkémet. Becsuktam magam mögött az ajtót, és gyökeret vert a lábam.
Az ágyon mezítelen, széttárt ölű nő feküdt, éppen a gésa-golyócskákat húzta ki a hüvelyéből. Mozdulata megdermedt, kikerekedett szemmel nézett. Én meg őt néztem. Formás testű, alacsony termetű, harminc év körüli nő volt. Kis, körte alakú keble a vonat mozgásának ütemére remegett.
Kiszáradt a szám, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban.
A nő arcán mosoly húzódott. Meghitt hangon suttogta:
– Miért vársz?
Az öle vonzotta a tekintetemet. Megköszörültem a torkom. Az járt az eszemben, hogy bocsánatot kell kérnem.
A nő elengedte a gésa-golyók zsinórját, hirtelen mozdulattal benyúlt a köntösöm alá. Ujjai átfonták a farkam. Egyre mosolygott.
– Miért vársz? Vedd ki a golyókat...