Egy üzletasszony naplója 9. rész
Megjelenés: 2011. április 27.
Hossz: 39 535 karakter
Elolvasva: 2 439 alkalommal
37. fejezet
Edit társat talál
A mexikói kaland Edit életében mérföldkőnek bizonyult. Az utazás után ugyan hetekig még nyugtatnom kellett, mert úgy érezte ez már sok volt neki. Tudtam, csak akkor lesz teljesen nyugodt, ha állandó társat talál. A kalandok tapasztalatai felbátorították, el is járt már szórakozni, de továbbra is félénk maradt és kezdeményezésre képtelen volt.
– Pénteken lemegyünk az egyik diszkóba pasi nézőbe, hátha találunk neked valakit. – mondtam neki.
– Nagyon hálás vagyok neked, mert egy ilyen gyönyörű nő társaságában nekem is több esélyem lehet. – mondta.
Mivel a gyerekkel valakinek otthon kellett maradni, így férjem nem tudott velünk jönni.
"Mi tévő legyek? " – kérdeztem magamtól. "Menjünk kettesben? Még a végén azt hiszik, leszbikusok vagyunk és egy srác sem áll szóba velünk"
Aztán eszembe jutott, múltkor milyen rendes volt Roland, mikor segített a csomagokat felhozni a lépcsőn. 20 éves, kövérkés, és magányos, két szinttel alattunk lakott. Egyetemre járt, valami műszaki témában utazott. Meglepődött, de nem kellett sokáig győzködni, hogy kísérjen el.
Eljött a péntek este. Taxit hívtam, elmentünk Editért, majd onnan egyenest a szórakozóhelyre mentünk. Nagy tömeg volt, fiatalok mindenfelé. Ittunk pár italt hármasban, aztán irány a táncparkett. Jó két óra táncolás után, fáradtan ültünk le az egyik asztalhoz, Rolanddal hozattunk pár koktélt. Igaz, a blúz alatt nem volt melltartó, se a miniszoknya alatt bugyi, de nem voltam kihívó, mert Editnek kellett pasit szereznünk. Kisvártatva meg is jelent három srác, együtt táncoltak egy ideig. Tüzet kértek tőlem, de mivel nálam nem volt, Roland adott nekik. Leültek hozzánk beszélgetni. Jó fejek voltak, úgy fél óra elteltével már mindannyian elengedtük magunkat és felszabadultunk gátlásainktól. Editet megkörnyékezte az egyik, tehát jó úton jártunk. A másik mellettem ült és nekem udvarolt, a harmadik épp sörért állt sorban. Roland a másik oldalamon ült. Visszajött a társuk kezében 5 korsó sörrel.
– Nem hiszitek el, mit láttam! – mondta. – Az egyik lányon a miniszoknyája alatt nincs bugyi, és ahogy táncolt, kilátszott a popsija! Őrjítő!
"Na, eljutottunk a témához. " – mosolyogtam magamban.
A mellettem ülő srác közölte:
– Fogadni merek, hogy ti nem meritek lehúzni a bugyitokat!
Összenéztünk Edittel, elmosolyodtunk, hiszen a miniszoknyánk alatt nem volt bugyi.
Edit társat talál
A mexikói kaland Edit életében mérföldkőnek bizonyult. Az utazás után ugyan hetekig még nyugtatnom kellett, mert úgy érezte ez már sok volt neki. Tudtam, csak akkor lesz teljesen nyugodt, ha állandó társat talál. A kalandok tapasztalatai felbátorították, el is járt már szórakozni, de továbbra is félénk maradt és kezdeményezésre képtelen volt.
– Pénteken lemegyünk az egyik diszkóba pasi nézőbe, hátha találunk neked valakit. – mondtam neki.
– Nagyon hálás vagyok neked, mert egy ilyen gyönyörű nő társaságában nekem is több esélyem lehet. – mondta.
Mivel a gyerekkel valakinek otthon kellett maradni, így férjem nem tudott velünk jönni.
"Mi tévő legyek? " – kérdeztem magamtól. "Menjünk kettesben? Még a végén azt hiszik, leszbikusok vagyunk és egy srác sem áll szóba velünk"
Aztán eszembe jutott, múltkor milyen rendes volt Roland, mikor segített a csomagokat felhozni a lépcsőn. 20 éves, kövérkés, és magányos, két szinttel alattunk lakott. Egyetemre járt, valami műszaki témában utazott. Meglepődött, de nem kellett sokáig győzködni, hogy kísérjen el.
Eljött a péntek este. Taxit hívtam, elmentünk Editért, majd onnan egyenest a szórakozóhelyre mentünk. Nagy tömeg volt, fiatalok mindenfelé. Ittunk pár italt hármasban, aztán irány a táncparkett. Jó két óra táncolás után, fáradtan ültünk le az egyik asztalhoz, Rolanddal hozattunk pár koktélt. Igaz, a blúz alatt nem volt melltartó, se a miniszoknya alatt bugyi, de nem voltam kihívó, mert Editnek kellett pasit szereznünk. Kisvártatva meg is jelent három srác, együtt táncoltak egy ideig. Tüzet kértek tőlem, de mivel nálam nem volt, Roland adott nekik. Leültek hozzánk beszélgetni. Jó fejek voltak, úgy fél óra elteltével már mindannyian elengedtük magunkat és felszabadultunk gátlásainktól. Editet megkörnyékezte az egyik, tehát jó úton jártunk. A másik mellettem ült és nekem udvarolt, a harmadik épp sörért állt sorban. Roland a másik oldalamon ült. Visszajött a társuk kezében 5 korsó sörrel.
– Nem hiszitek el, mit láttam! – mondta. – Az egyik lányon a miniszoknyája alatt nincs bugyi, és ahogy táncolt, kilátszott a popsija! Őrjítő!
"Na, eljutottunk a témához. " – mosolyogtam magamban.
A mellettem ülő srác közölte:
– Fogadni merek, hogy ti nem meritek lehúzni a bugyitokat!
Összenéztünk Edittel, elmosolyodtunk, hiszen a miniszoknyánk alatt nem volt bugyi.
Ez csak a történet kezdete, még 18 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. december 8. 14:38
#5
Kurvás egy élet.
1
z
zoltan611230
2021. február 11. 07:07
#4
Jó írás... egyik legjobb ...
1
A
Andreas6
2020. február 23. 07:25
#3
Jó írás, de kicsit hosszú lére van eresztve.
1
a
A57L
2013. július 18. 05:53
#2
Nagyon jó.
1
T
Törté-Net
2011. április 27. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1