A férfivá válás rögös utján 2. rész

Egy várakozással és vágyakozással teli éjszaka után melynek minden percében csak arra vágytam, hogy újra a karjaim között tarthassam indultam reggel a suliba.
– A fene – morogtam álmatagon –, megint foglalt a lift.
Szinte zombiként léptem ki a házból, erősen hunyorogva amint megcsaptak a nap, fényes sugarai.
– Hol a fenében lehet – miközben a táskámban, kotorásztam a napszemüveg után – na végre megvan.
Hosszúnak tűnő 5 percbe telt mire el is döntöttem, hogy melyik irányba kell a suliba menni. 20 perc séta után már meg is volt az épület és még mindig ugyan úgy nézett ki mint tegnap és ahogy holnap is fog, legalább egy dolog ami nem változik.
– Jó reggelt fiacskám. – dörmögte egy mély hang az orrom előtt...
– Jó reggelt tanár úr! – nyögtem ki nagy nehezen amint felnéztem a jó 2 méter fölötti tesi tanárra, aki a késő diákokat volt hivatott egy jókora pofonban részesíteni...
– Csak nem rövidke volt az éjszaka? – vont kérdőre.
– Kicsit, de túléltem.
– Nagyon rossz hozzá állás ez fiacskám! – kezdte szokásos kioktató monológját – A tanulás előtt ki kell magunkat aludni, hogy sok értelmet szívhassunk magunkba. Nem gondolod?
– Elnézést tanár úr... – de szavam elakadt.

Egy villámként mozgó személy suhant el mellettem de arra még volt ideje, hogy lágyan végig simítsa kezemet ujjaival. Az illat, ami megcsapta orromat nagyon ismerős volt. Hamar eszembe villant tegnap hosszan éreztem eme parfümöt. S az illat után néztem egy gyors fej mozdulattal.
– Mit akartál mondani fiacskám?
– Nem tudom – csúsztak ki a szavak a számon s közben elmélyedve bámultam az ajtót, mely felé az illatút vezetett.
Egy enyhe ütés térített magamhoz mely a tanár vonalzójától származott.
– Jobban koncentrálj! És most irány befelé! – dörmögte felém.
– Igen is! Nem fordul elő többet – és már suhantam is el a tanár mellett újult erőre kapva...
Azt a kellemes orrot cirógató és simogató illatot követve mentem az osztályba. Belépve konstatáltam, hogy csak a notórius hiányzók és lógók nincsenek még itt, de a szokásos csoportosulások azért rendre kialakulnak, mint minden reggel. A kasztokat könnyen ki lehetett venni a szépek, az okosak, a menők, és amibe jó magam is tartoztam a láthatatlanok.