Két állomás között

Rekordokat döntött a hőség. A Nagytemplomtól az állomás felé vezető út mindkét oldaláról hiányzott az árnyék. Ahogy – helyemben – Kukorica Jancsit sem érdekelte volna a rendkívüli meleg, tekintetem egy bizonyos pontra tapadt, és önkéntelenül felvettem eme pont haladási sebességét.
Garázsom ritkán látogatott szegletében, egy használatból kivont fogason lógó, szívemnek kedves, de kidobásra megérett, ócska farmeron van annyi lyuk és szakadás, mint a járdán előttem lépdelő lány nadrágján. Ez igen szép teljesítmény, ha összehasonlításképpen figyelembe vesszük, hogy az a régebben fűnyíráshoz használt farmer hosszúszárú – bár ez nem félreérthetetlen állapot ma már –, a debreceni főutcán billegő nadrág pedig – ugyanannyi szakadás birtokában – csak egy falatnyi.
A hamvasan kikandikáló popsit alig takarta valami!
A rövidke útszakaszon megszűnt körülöttem a világ, alig hallottam meg férfitársaim száján, a látvány révén kicsúszott, elragadtatott hangeffektjeit... Nem is láttam az utca jobb oldalán közlekedőből mást, csak amit mutatni akart a világnak, s amit a világ elégedetten szemlélt, így déltájban.
Teljesen véletlenül vettem észre azt a táblát, ami egy étterem "sólet füstölt-főtt tarjával" hirdette. Búcsúpillantás a jótékonyan mosolygó nadrágból kikandikáló, igéző női testrészre...
A sólet is rekordot döntött, mindjárt kettőt is: ennyire finomat és ilyen nevetségesen kis adagot eddig nem ettem még! Az üde popsi is rekord lehet... de hol járhat már azóta!
A vonat befutott, mikor pontosan felbukkantam az aluljáróból. Az étkezőkocsit éppen égett zsír füstje töltötte meg gondosan, a legkisebb szegletbe is befurakodva. Erre tekintettel, s mivel nem volt jéghideg az , a kedélyes pincér jelentős árengedményt ajánlott.
A büfévagonon túl, az IC első osztályon kellemes, hűvös levegő csapott meg, mégegy indokául annak, hogy szeretek vonatozni. Elég ritkán van részem benne, ezért minden percét élvezem.
Nézegettem a számozást: egyik oldalon páros ülések, másikon egyesek... Nem sok jelentősége lehet a helyválasztásnak, ha egyedül utazom az egész kocsiban. Dehogyisnem!
Középtájon felemelkedett egy lány, ráncigálta a függönyt, és megláttam.