Szexjárat 6. rész - Csúszkás masszázs

– Olyan érzékien masszíroztál! – kezdtem hozzá kissé direkt módon vágyaim elővezetéséhez csütörtök reggeli közös utazásunk kezdetén. Kicsit idétlenül hangzott, hiszen az emlékezetes masszás egy hete, pénzeken történt.
Elhelyezkedett mellettem, lesimította a farmerszoknyát. Gyanítottam, hogy ez egy felesleges mozdulat, úgyis összegyűrődik útközben. Hol lehet a hátizsák?
– Veszek majd olajat és kipróbálhatnánk csúszkázva! – lelkesedett.
– Ez most honnan tudod? – ámuldoztam. – Éppen azt akartam elmesélni, mit olvastam egy novellában...
– Egy húron pendülünk ám rendesen! – nevetett. – Én is a napokban olvastam ilyet, és azóta is motoszkál a fejemben, milyen, mert leírva nagyon izgató volt.
– Ezek szerint sürgősen ki kell próbálnunk! – Immár második hete utazgatunk együtt, és úgy tűnik, végzetesen összevissza kalandozunk közben az érzékek birodalmában is. Mariann ugyanazt az írást olvashatta, amit én? – Még kicsit megbolondították a csúszkás masszázst, mert két csaj adta elő egy pasinak...
– Tetszene? – Inkább izgalmat láttam a szemében, semmint neheztelést.
– Ha azt mondanám, hogy eszembe sem jutott, úgysem hinnéd el, meg miért is hazudnék?
– Eredményesebb az egyenes beszéd... szerintem is. – Elgondolkodni látszott közben.

Tenyeremet a hívogató, feszes, hosszú combjára helyeztem, éppen a szoknya találkozási pontjához. Válaszként Mariann keze is elindult, sebesen és célratörően közeledett. Ő meg is érkezett, nadrágon keresztül simogatott, de éreztem, hogy az ujjai már a cipzárt keresik. Begyorsítottam hát én is, vágytam már megérinteni a finom, nyiladozó puncit, érezni a forró nedvességet...
Lábait kétoldalt kinyújtva, fejét hátrahajtva, átengedte magát az élvezetnek, közben ügyelt arra, hogy keze ne álljon meg. Így faltuk a kilométereket és az erotikát.
Nagyot sóhajtott, megfogta és megszorította a kezem:
– Te hogy szeretnéd? – kérdezte.
– Nagyon! – Az erdős résznél jártunk éppen.
– Kézzel? Szájjal?
– Szájjal... – súgtam.
– Akkor álljunk meg! – Ilyet még nem hallottam a több mint egyhetes utazásaink során, hiszen mindig sietni kellett a suliba, korábban pedig nem indulhattunk, nehogy otthon gyanússá váljon, hogy mégsem busszal jár reggelente.
Gyors tükörbenézés és index után befordultam arra a kis utacskára, amit reggelente többször megfigyeltem már vágyakozva, és ahová fantáziámban naponta bekanyarodtam Mariannal.