Szexjárat 8. rész - M

Fogadjunk, hogy megszólít! – ajánlottam magamnak szemtelenül, nem mintha az önmagammal fogadásnak lenne különösebb tétje, akár az egyedül sakkozásnál: biztosra vehető a nyertes.
Többször rámnézett: oldalról és laposan, szeme sarkából huncutul, és mosolyogva szemtől szembe. Kedves arc, megőrizve valamiféle bakfisos bájt, hatalmas, fénylő szemek...
Az újságosnál leragadt egy idős hölgy, valamit variálgattak, ugyanis a szatyorjából elővett és ablakon benyújtott újságköteget az árus hamarjában ablak alá süllyesztve eltüntette avatatlan szemek elől és ott nézegette, számolgatta. A 4 fős sor nem akart haladni emiatt, és az előttem álló időnként kihívóan rám tekintett.
Ruhája térd alatt érő, takart mindent, amit egy komoly – gondoltam – családanya nem akar közszemlére kitenni, ám redői és a jótékony szellő játéka mégis megmutattak csábító dombokat és völgyeket. De mit akarhat tőlem?
Az újságosbódéban kalkuláló néni végre elrejtette a sumák magazinokat, amelyeket bizonyára elad majd másnak is, ha már így visszahozták neki, vagy talán a nagykereskedőnek leadja, mint eladatlan remittendát.
– Viszel valami, Gizike? – kérdezte végre az ablak előtt várakozó tettestársától. Tagadó fejrázás után közölte a szokásos megoldást: – Felírom.
Mégsem írta fel, vagy már nem fért a listára, mert néhány bankjegyet kiemelve a kasszából és egy napilap hajtásába téve azokat, mindenestől átadta Gizikének.
Az időnként engem kukucskáló nő következett, szintén bennfentes:
– A szokásosakat kérem!
Nem szeretem az előfizetést, az olyan kötöttség, ami egész időszak alatt teher, ráadásul elfelejtem, mikor jár le, esetleg elfelejtem megújítani... Sokkal jobban illik hozzám naponta dönteni! Még olyan újságokat sem fizetek elő, melyek minden számát megveszem egyébként, élve olvasói és vásárlói – döntési – jogaimmal.
Megvettem, sarkon fordultam. Kis híján beleütköztem a leselkedősbe!
Mintha még a heti – és napilapok táskába helyezésével foglalkozna, engem várt:
– Üdvözlöm! Mit szól a lányomhoz?
A sugárzó mosoly, a csillogó szemek!
Tényleg nem volt szükség itt semmiféle bemutatkozásra: Mariann édesanyja állt közvetlen előttem. Szemtől szemben.
Mit lehet erre a kérdésre válaszolni? Talán azt: az elmúlt két hétben majdnem minden reggel együtt utaztunk, amikor csak tehettük délután is, sőt ha alkalmunk adódott, akkor jót szexeltünk...?
Szerencsémre nem várt el részleteket: