Vágy 1. rész - A kezdet

Kitti és Bálint már több éve együttéltek. Kapcsolatuk elég jónak volt mondható, azonban szexuális életük kezdett megfakulni. Nem is a változatosság hiánya volt az ami Kittinek hiányzott, hanem volt egy vágyálma hogy ő milyennek képzeli a kapcsolatát a párjával. Vágyában összemosódott a valóságos élet a szexuális élettel. Egyre többet gondolkodott azon, hogy ezt az álmát a párja elé kell tárnia és levetkőzi szégyenlősségét.

Egy szombat estén a szoba félhomályában Kitti összeszedve minden bátorságát odafordult Bálinthoz, odabújt és félénken hozzáfogott:
– Bálint, szeretnék valamit kérdezni.
– Igen?
– Szerinted mi jól kijövünk egymással?
– Hát persze. Szerinted nem? – lepődött meg Bálint.
– De igen, csak így nekem nem teljes.
– Ezt hogy érted? Mi hiányzik?
– Van egy álmom, de úgy félek hogyha elmondom akkor kigúnyolsz vagy kinevetsz.
– Nem gúnyollak ki. – bíztatta őt Bálint.
– De megígéred?
– Persze hogy meg. Mondd már!
– De olyan ciki...
– Jaj, mondd már!
– Oké, vett egy mély levegőt Kitti és rákezdett.

Szóval az az álmom hogy mindazok mellett hogy éljük a mindennapi életünket, szeretném ha kicsit összekeverednének a mindennapi dolgok a szexszel.

– Ezt hogy érted? – ráncolta homlokát Bálint aki elképzelni sem tudta hogy Kitti miről beszél.

Én arra vágyom hogy te nekem ne csak a párom, a szerelmem, a férjem legyél, hanem Uram és Parancsolóm.

– Hogy mi??? – kerekedett el Bálint szeme.
– Látod? Tudtam hogy ki fogsz akadni.
– Nem akadtam ki. – hebegte Bálint – Csak nem értem hogy mire gondolsz. Hogy én legyek az Urad és Parancsolód?
– Igen. – mosolyodott el félénken Kitti.
– De ezt hogy képzeled? – kérdezte Bálint akin látszódott hogy fogalma sincs miről beszél Kitti.
– Azt szeretném ha én a te "rabszolgád" lehetnék. Persze én is eljárnék dolgozni ugyanúgy mint eddig ahogy te is. Kifele a világ felé normális életet élnénk de négyszemközt a szoba falai között tudnánk, hogy itt te vagy az úr és én feltétlen engedelmességgel tartozom. Tulajdonképpen ez egy olyan szerepjáték lenne ami beleívódhatna az életünkbe.
– És mit értesz azon hogy a "rabszolgám" lennél? Feltétlenül engedelmeskednél a parancsaimnak?
– Igen. És ha mégsem, akkor megbüntetnél.
– Hogy mi??? – nézett rá döbbenten Bálint. – Téged vonzanak az ilyen dolgok?