Szexjárat 7. rész - Szextrém

– Elfelejtettem kérdezni, mikor indulunk. Éjjel jutott eszembe, nem is bírtam már utána elaludni – hadarta egyszuszra Mariann, miközben formás popsiját gondosan elhelyezte mellettem.
Olyan szoknyát viselt, ami libegős – megint bajban leszek a szakszerű ruha-bemutatással, de feltétlen beiratkozom egy "a női ruhatár rejtelmei" című tanfolyamra –, nem volt ugyan alkalmam még megfigyelni, de a szűk szabás csípő alatt hirtelen veszélyesen bővül, így minden lépésnél repked. Legalábbis így képzeltem. Csípőnél lentebb kezdődött a szoknya, s hamar véget is ért – ez a mondat így már szinte megállná a helyét a kifutó mellett is, ahol sok vonzó, női lábat csodálhat meg, aki alulról vezeti a divatbemutatót.
– Menetrend szerint indulunk – válaszoltam, leplezetlenül nézegetve a nem kifutón látható, karnyújtáson belül elhelyezkedő combokat, amiket érdekes módon ez a típusú szoknya jobban eltakart, mint egy hosszabb változat tenné.
Ennyit a szoknyáról. Kicsit feljebb húztam azért, és sebességváltások között szisztematikusan ottfelejtettem a kezem. Ezt egy kollégám hangulat-karbantartásnak nevezné.
– Eddig jó – állapította meg állandó stopposom, akivel már második hete minden nap együtt megyünk, ki suliba, ki dolgozni, vagy ezen a napon éppen iskola híján, elkísér vidéki kiküldetésre. – Mennyi dolgod lesz ma?
– Elég laza, de telefonon nem lehetett elintézni. Több a kirándulás, mint a munka.
– Eddig tetszik! Hmm, ez is! – tette hozzá, ahogy a tenyerem fentebb csúszott, és kisujjam érintette a bugyiját.
Utazásaim során mindig irigyeltem az olyanokat, kiknél megfigyeltem, hogy közel ülnek egymáshoz a kocsiban. Főleg furgonoknál feltűnő ez, ahol elvileg 3 személy fér el, abból egy a sofőr, a vele furikázó csaj meg nem a 3. helyre ül, hanem a másodikra. Erős a kollegialitás? Mivel legtöbbször egyedül róttam a kilométereket, ritkán adódott alkalmam részesedni a közelség ilyen örömeiben. Most élveztem! Válla a vállamhoz ért, kezem a lábai közt pihen... Nem pihen!
A Nap még lágyan süt ilyenkor, bármi megtörténhet egy ilyesféle, jól startoló napon. Ki gondolná, hogy a "bármi" fogalmába belefér egynéhány olyan esemény is, amire nem számítunk? Egyáltalán ki foglalkozik ilyenkor élvezet fogalomkörén kívül eső gondolatokkal?
– Tegnap meg voltál elégedve a barátnőmmel? – Már vártam ezt a kérdést, jóval előbb, még a csúszkás masszázs után. Tegnap.
– Barátnőd? Azt hittem, osztálytárs...