Az utolsó

m

alf

ám

alf

or

...

Egy őrült nap volt, mikor éjfél felé közeledve az idő, búcsúzóul megöleltem őt, az exemet. Ebben az ölelésben benne volt minden, mindkettőnk részéről. Az együtt töltött idő emléke, a szenvedélyes szeretkezések íze, a heves viták, az el nem suttogott vágyak, a szűnni nem akaró fájdalom, amit itt a szívem tájékán éreztem, akkor és ott a szakítás miatt. Szerettük egymást. De ennyi volt. Elmúlt a szerelem. Itt hagyott egy űrt maga után, amivel akkor és ott még nem tudtam mit kezdeni.
Ám ez most őszinte ölelés volt, végre őszinte... és a legutolsó, mert tudtam soha többet nem lesz. Kilép az ajtón, én nézek utána réveteg tekintettel... és elnyeli a sötétség... jobb, ha soha többet nem látom.
Igen, három évet töltöttem egy sráccal. Egy olyan kapcsolatban, ami nem mindenkinek adatik meg, én legalábbis azt hittem. Vágytunk egymásra az első perctől kezdve. Égő, tomboló, mindent elsöprő vágy. De vége lett, mint mindennek egyszer... a múlt zenéje lett...

Kértem tőle egy búcsúéjszakát, ezért volt nálam, ezért volt az ölelés. Figyeld csak mit is írtam neki egy levélben:
Szerelmeskedni szeretnék veled. Szeretném, ha utoljára feljönnél hozzám. Tudnám, hogy jössz, és én addig felkészíteném a lelkemet, hogy jön az a srác, akivel sok boldog órát eltöltöttem, és aki a mennyekbe repít majd. utoljára. Felvennék valami szexis ruhát, mondjuk a kék kis mini ruhámat? Azt szereted. Meg a kedvenc cipőmet, a fekete tűsarkút, amit tőled kaptam, Combfix, parfüm. és várnék rád. Ilyenkor miért kell annyira lassan peregni a perceknek? Sosem értem meg. a szívemben szorítás, a lelkemben félelem... "talán mégsem jön el? "... Nyolc óra után már szinte percenként nézném az órát, és ahogy közeledik, az idő mikor jönnöd kell, szinte fájna, annyira kívánnálak. A szívem majd ki ugorna a helyéről. Csak dobbanna, lüktetne. aztán hirtelen összeszorul a gyomrom, már remegek, ahogy hallom a lépteidet a lépcsőházban.
Kopogtatnak. Csak te lehetsz. Lábaim ösztönösen indulnak az ajtó felé. Már nyitom, már rád nézek. csillog a szemed, mosolyra húzódik a szád.
– "Istenem" de jó képű, mint mindig. – gondolom, és már el is múlik minden feszültség bennem. Erre vártam! Rád! Hiszen érezni akarlak!
– Gyere be! "Psssz!