A Harris család 1. rész

16 évesen egy fiú gondolatainak nagy részét az erotika uralja, nem vagyok ez alól én sem kivétel! Sajnos eddig semmilyen kapcsolatba nem sikerült kerülnöm a női nemmel, attól eltekintve, hogy párszor véletlenül rányitottam a nővéremre amikor zuhanyozott. Rendszert nem mertem belőle csinálni, annyira nem vagyunk jóban. Sőt a testvéri szeretet nála abban merül ki, hogy néha megaláz a barátnői előtt. Talán emiatt nem merek közeledni a lányokhoz – gyanítom azonnal beégetne! Pedig a támogatásával jelentősen megnőnének az esélyeim. Ő ugyanis a szurkolócsapat kapitánya, és jövőre végzősként esélyes lesz a bálkirálynő címre is. Azt ugyanis el kell ismernem, hogy a gonosz nővérkém átkozottul jó nő: szőke haj, zöld szemek, hatalmas dudák és kerek segg. Nem csak a suliban fordulnak meg utána a fiúk, de azon ritka alkalmakkor amikor együtt megyünk valahová, látom a felnőtt férfiaknak is csorog a nyála miatta.
A mai napig azt gondoltam, hogy valószínűleg hiába epekedik bárki is a jégkirálynő után, felolvasztani senki sem tudja. Rá kellett döbbenjek, hogy ennél nagyobban nem is tévedhettem volna! Kinn a suli parkjában tanultam egy fa tövében, amikor a mögöttem lévő padhoz letette magát két nagyhangú sportoló. Hangjuk alapján Roy Stevens és Pete Lamar voltak azok, a focicsapat ékességei. Kicsit összehúztam magam, nem volt kedvem a szívatásuk céltáblája lenni. Nem is vettek észre, ugyanis éppen az élményeiket vetették össze. Valami csajról dumáltak, akit pár nap különbséggel szopattak le! Áradoztak róla, hogy eddig ez volt életük legjobb szopása, a csaj pedig nem szívbajos, szó nélkül nyeli a cuccot! Fülelni kezdtem, hogy ki lehet ez a kedvesnővér, és pár perc után ki is derült: az én kedves nővérem volt akiről áradoztak! Nem akartam hinni a fülemnek! Mással milyen szolgálatkész, bezzeg amikor múltkor véletlenül rányitottam a fürdőben, akkora hisztit csapott, hogy a szülők komolyan elbeszélgettek velem (inkább csak Anya, ő egy kicsit konzervatívabb), miért nem illik kukkolni a lányokat.
Apropó család: Miami egyik elitebb kertvárosában lakunk. Apám Jack Harris építési vállalkozó. A cége a miénkhez hasonló környékeken épít drága luxusházakat. Jó fej az öregem, ugyan sokat melózik, felügyeli az embereit intézi az építkezéseket – de nem ment az agyára a munka.