Ébredezés

Kata a munkatársnőm volt. Meglehetősen szabad szájú, de nagyon őszinte ember, aki nem nagyon tűri a képmutatást. Ennek ellenére pont egy nem kicsit nagyarcú emberrel élt együtt. Nehezen viselte ugyan a társaságát, viszont anyagiakban nem szűkölködött. „Szerencséjére” a férje külföldön dolgozott már évek óta, így a házasságuk jól működött, hiszen mindössze néhány hónapot töltöttek csak együtt egy évben, azt is ugye hosszú megszakításokkal. Kata ennek ellenére nem egy kicsapongó típus. Bár mára azt hiszem ráébredt, hogy csak egyszer élünk.

Sokat évődtünk egymással a munkahelyen, amíg egyszer egy délután meghívott magához. Új oldaláról ismertem akkor meg. Azt hittem ő elég laza ember ahhoz, hogy ezt az otthona is tükrözze, azaz rendetlenségre számítottam. Nem átláthatatlanra, de mégis rendetlenségre. Nagyon meglepődtem, amikor lakásába belépve finom illat, és hihetetlen nagy rend fogadott.

– Na mi van? Min csodálkozol ennyire? – kérdezte.
– Nagyon rendben van nálad minden...
– Talán nem erre számítottál, mi?
– Igazából nem is tudom...
– Nem is tudod, nem is tudod... Na dobd le magad valahová! Kávé, tea?
– Egy tea jöhet.
– Rendben. Érezd magad otthon!

Hát én a szaván fogtam. Amíg a konyhában foglalatoskodott körülnéztem kicsit. Minden rendben elpakolva, sehol egy ruhadarab, a polcokon a por a legkevesebb formában sem fordult elő. A médiaállványon sem láttam annak fekete színe ellenére a legkisebb koszt sem. A hálóba lépve ugyanaz. És elismerően bólintottam a franciaágy láttán. Az ugyanis egy hatalmas darab, mint később megtudtam, egy két méterszer két méteres egyedi darab és egyszerű felépítésű, semmi „csicsa”. Nagyon kellemes hangulatúvá varázsolta a szobát néhány kiegészítővel és a fal színének megválasztásával. Na itt aztán jól érezném magam, gondoltam...

– Látom, furcsállod... – szólalt meg a hátam mögött.
– Nem, bár a mérete kicsit meglepő.
– Tudod, a nagy hancúrokhoz nagy hely kell – nevetett, s felém nyújtott egy bögrét. – Vigyázz, meleg!
– Köszönöm...

Leültünk az étkezőjében az asztalhoz egymással szemben és nagyon jól elbeszélgettünk. Igazából ekkor tudtam meg róla, az életéről rengeteg olyan részletet, amit a munkahelyen az ember általában nem beszél meg ugye senkivel.