Szexuális fejlődésem - a kezdet (infantil)

Kamaszkoromnak nem a legszebb nyara volt, de kétségtelenül abban az évben is volt nyár.
Két órát bicajoztam, mikor először éreztem azt a különleges bizsergést a lábam között, amely később döntően befolyásolta az életemet.

Törtek rám hasonló érzések korábban is, egészen pontosan emlékszem például az óvodáskori bugyihúzósdikra. Kérem szépen abban az időszakban nem csak a lányok, hanem a fiúcskák is bugyikát hordanak, mert így nevezi a mamájuk, ezért ők sem mondják alsónacinak, mint később, mikor öntudatra neveli őket valami hülye uralkodhatnék hormon. Halkan sutyorogva érdeklődtünk egymás iránt:
– A tiedbe mi van? – majd ezt kukucska és bizonyos esetekben fogócska is követte, csupán természettanilag. A természet okosan kezdi mindezt adagolni fiainak, lányainak, ha figyelnek rá, rendben is alakulnak a dolgok.

Tehát a kétkerekű nyerge különös hatást gyakorolt rám, azok a valamik, amik nemileg olykor piszkálgattak, létező, megfogható irányt mutattak. Minél jobban tekertem, annál ingerlőbb és idegesítőbb lett. Kiérve a peremkerület peremére, az érdekes tárgyaktól színes szemetes kiserdőbe, a pataknak nevezett szennyvízelvezető árok partján guggolva elmélkedtem azon: MI EZ? Kis fekete benzingőzös fikákat túrtam az orromból, melyek a kocsikat követve, légcsere közben tapadtak orrcsillócskáimra. És mert ez a tevékenység nem csak öntisztító, hanem gondolatébresztő is, minden jel a felé mutatott, bizony ottan nem stimmelnek a dolgok. Kellemesen nem. A gondot az okozta, hogy nem tudtam mit kezdeni a felismeréssel, csak azt tudtam, hogy ez valamiképpen a járgányommal és a nővé válásommal függ össze, és bizarrsága miatt úgy döntöttem, diszkréten kezelem. Hazafelé kegyetlen mód meghajtottam a bringát, hol jött a valami, hol múlt, nem voltam ura a testemnek és ez dühített.

A suliban én voltam a legszebb lány mindenki szerint. A legszebbség odaítélésében nem játszott szerepet göndör, égővörös hajam, kerekded szeplőkkel napsminkelt pofim, sem tündöklő személyiségem, sem elmém hatalma, csupán nekem nőtt meg először jó nagyra a cicim. Vagy a rím kedvéért a keblem halma. Na, azért ez nem ment ilyen egyszerűen. Két kemény évszakot éltem át, mikor az addig kedves tornatrikó helyett kénytelen voltam gusztustalan mell leszorító dreszt húzni, arra még valami bő pólót is, hogy takarja azokat a felemásan duzzadó, leginkább össze-vissza nyomorgatott, puha pehelycukorhoz hasonlatos, ráadásul nem is egyforma izéket, amik helyén később helyes kis csecsbimbók értek, ahogy a terjeszkedő bőrt kitöltötte a természet.