Fournier papa

Idén tavasszal meghívást kaptam Amszterdamba, apai nagyanyám rokonaitól. Barátságosan invitáltak, látogassam meg őket, hiszen régen nem találkoztunk. Hosszas számolgatás után, úgy döntöttem, hogy autóval teszem meg az utat, legalább meglátogathatom Düsseldorfban dolgozó évfolyamtársamat, noha így valamivel többe kerül majd az út. Még Németországban heves vihar tört ki, ami csak lassan csillapodott ezért a biztonság kedvéért lassabban hajtottam. Kevéssel az után, hogy elhagytam a német-holland határt, felvettem két dán
diáklányt, akik Voorburg városába tartottak.

Nem is tudom, hogy miért álltam meg. Soha nem veszek fel stoppost, mert utálok idegenekkel beszélgetni
utazás közben. A két lány azonban olyan csapzottnak és elkeseredettnek látszott, hogy megsajnáltam őket. Beszállásuk után rossz angolságom minden mulatságos fordulata ellenére (vagy talán éppen ezért) hamar
összebarátkoztam velük. Helen és Teo közül Helen az első pillanattól kezdve potenciális zsákmányként tekintett rám, induláskor befészkelte magát mellém, s egyfolytában faggatott. Honnan jöttem? Hová megyek? Van e nőm? (szó szerint ezt kérdezte) stb. Noha a természet feltűnően nagyvonalúan bánt vele, nekem mégis Teo tetszett inkább. Hosszú, fekete haja finoman keretezte a hűvös időtől kipirult arcát. Telt ajkait idegesen rágta, miközben nagy, szomorkás, kék szemeivel a tekintetemet kereste a visszapillantó tükörben. Helen féltékenyen próbálta magára vonni a figyelmemet, ennek érdekében olyan közel hajolt hozzám, hogy egy ízben majdnem félreváltottam. Két karját szorosan testéhez szorítva még inkább kidomborodtak formás mellei.

Mellbimbói szinte átszakították gyapjúpulóverét. Éreztem testének kipárolgását, ami az út menti várakozás izgalmai miatt már nem volt üde de kellemetlen sem, sőt kifejezetten izgatónak találtam. Kerek arcából feltűnő
gyakorisággal, simogatta arrébb göndör vörös loknijait, miközben gömbölyű válla felett felém pillantva egyfolytában kacagott. Percek teltek el úgy, hogy csak a vihogását hallottam, miközben néha-néha egy dalt dudorászott. Úgy viselkedett, mint egy gyerek. Kotorászott a kesztyűtartóban, babrált a szellőzőrostélyokkal, szórakozottan végighúzta ujjait a műszerfalon.