Barátnők - Adrienn és Krisztina

Adrienn huszonévesen már második kapcsolatában élt barátjával, Lajossal. A lakótelepi háromszobás albérletet könnyen kifizették a férfi banktisztviselői fizetéséből. Adrinak tulajdonképpen csak a ruházkodásra, dögös cuccokra, szórakozásra, színházra, mozira és fodrászra, kozmetikusra, valamint masszázsszalonra kellett költeni a sajátjából. Az étkezést is Lajos állta. Adri hullámos barna haja féltőn ölelte körül szív alakú porcelánfehér arcát, mintha, idegen kezektől akarná megóvni.

Kecse, rugalmas alakja, mozgása akár a párducé. Lábai tökéletesek, mint egy Barbie babának. Erre szokták mondani, hogy a Jóisten jókedvében teremtette. Szerette a munkáját. Egy elegáns ékszerüzletben dolgozott eladóként. Ide, csak a gazdagabb réteg férfi és női kuncsafjai jártak. Bizony a briliáns gyűrűk, ékkövek árai megfizethetetlenek voltak az alsóbb néprétegek számára. Főnöke Ahmed, szíriai fiúként a fővárosban tanult villamosmérnöknek. Egy percig sem dolgozott a szakmájában, hiszen jómódú szülei biztosították neki a jólétet, drága kocsikat, és bankszámlát.

Már túl volt egy váláson, ahová két után fizette a gyerektartást. Szabad emberként egyik virágról a másikra röppent, mint egy himpellér, pillangó. Aztán újra bekötötték a fejét. Egy virtigli üzletasszonyban találta meg második párját. Krisztina naponta beugrott a Váci utcai ékszerüzletbe egy-egy gazdag ismerőssel, vagy barátnővel vásárlásra késztetve őket. Így ismerkedett meg a két nő egymással. Krisztina magasabb volt Adrinál. Fejét dús vörös hajkorona ékesítette. Ovális arcából, mint egy nőstény macskának, villogott két zöldeskék macskaszeme.

A két nő között öt év korkülönbség volt Kriszti javára. Ő huszonkilenc Adri huszonnégy éves volt. A két nő hamar megkedvelte egymást. Kriszti egyre sűrűbben fordult meg az üzletben. Mágnesként vonzotta Adri párducteste, gyönyörű formás arca és bőrének különleges női illata. Adri is megkedvelte őt. Szerette a szókimondását, a viccelődő, hányaveti modorát. Aztán egyszercsak megtörtént az eset.

Amennyire Adri visszaemlékszik, úgy esett, hogy Ahmed két napra Zürichbe utazott a drágakő vásárra. Kriszti így fordult Adriennhez.
—Még nem is voltál nálunk.