A természet lágy ölén

Egy forró nyári délelőtt úgy döntöttem, lemegyek úszni egyet a Duna-partra. Hétköznap lévén úgy voltam vele, hogy nem nagyon lesz senki ott és kipróbálhatom a nudistáskodást. Kicsit szégyenlős típus vagyok, de vonzott a gondolata, hogy úgy legyek az anyatermészetben, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Összepakoltam tehát a fürdőgatyám, naptejet, törülközőt megy egy nagy üveg hűtött vizet és lementem egy közeli partszakaszra. Itt van egy holtág is, elég szép tiszta vízzel egy pár méteres erdősávval elválasztva a Dunától. Tetszett a hely, le is telepedtem, ruhákat egy fára csaptam de azért felvettem a fürdőgatyám. Nem akartam egyből fejest ugrani a dologba, előbb kicsit fel akartam mérni a terepet.

Első ilyen próbálkozás révén kicsit féltem hogy belebotlok egy osztálytársba és akkor szeptembertől hallgathatom majd a suliban hogy a parton lengettem a kolbászt. Miután úsztam pár bemelegítő kört és meggyőződtem róla hogy nincsenek a közelemben emberek, elindultam vissza a cuccomhoz hogy a fürdőgatyámat is ott hagyva megtegyem azt, amiért lejöttem. Utolsó vizes ruhadarabomtól is megszabadulva ott álltam a parton anyaszült meztelenül. Hihetetlenül felszabadító érzés volt! Élveztem ahogy a levegő átjár a lábam közt és hogy a napfény milyen gyorsan melegíti fel a vizes fürdőgatyától még mindig fázós farkam. Szép lassan visszasétáltam a vízbe és úsztam így is pár kört, aztán kifeküdtem a homokra megszáradni, átmelegedni, ellazulni. A tudat hogy tilosban járok, elvégre nem nudi strandon voltam és akár fel is jelenthetnek közszemérem sértésért adott egy kellemes bizsergő izgalomérzést. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy a nagy ellazulásban elfelejtettem bekenni magam naptejjel és ebből kifolyólag ég a bőröm.

Visszamentem az árnyékba a cuccomhoz, amikor is észrevettem hogy a szomszéd csaj sétál felém! Gyönyörű lány, szőke hajjal sportos testalkattal, domborodó feszes mellekkel és gömbölyű fenékkel minden korombeli fiú álma. Régebben a fél életemet náluk éltem le, nagyon jó barátok voltunk, de általános iskola végén távolodni kezdtünk egymástól. Mindenkit más felé vitt az élet. Szerencsére mire észrevett magam köré tudtam csavarni a törülközőt. Bár örültem volna neki ha meglát, de mégsem így kéne ráköszönni.