A szauna

Jó egy éve esett meg velünk a következő történet, melynek színhelyét nem szeretném megírni, túl nagy botrány lenne belőle. Remélem nem is, ismer rá senki, ha pedig mégis ilyen történeteket olvas, hát magára vesse az első követ, ne ránk. Azért a neveket természetesen megváltoztattam.
Szeptemberben egyenesen a főiskoláról kerültünk a falu általános iskolájába. Sári tanítónő, én testnevelést tanítok, Barbinak hívnak. A falu eldugott kis porfészek, naponta négy busz, kettő reggel, kettő este, a vasút már több kilométeres kirándulás. Az emberek fele ingázik és van munkája, a másik fele itthon marad, mert nincs munkája.
Kultúra a kocsma, a szomszéd falu diszkója, és büszkeségünk, az iskola pályázati pénzből épült vadonatúj tornaterme, amelyhez testnevelő is járt: én. Feladatom a gyerekek okítása mellett, a falu sportéletét "a korszerű követelményeknek megfelelően" szervezni. Így aztán havonta végigélvezem az öregfiúk focimeccseit, meg az utána következő , és aerobic – ot szervezek a nőknek. Utóbbi nem túl sikeres, mert az aerobic a felesleges kilók leadásának nagyon fáradtságos módja. Néhány társadalmilag és testileg egyaránt súlyos hölgy elintézte, hogy az egyik szertárhelységből szaunát alakítsanak ki, hátha így könnyebb, de ezt sem látogatják gyakran. A gyerekek között népszerű a konditerem, ki – ki ízlése szerint Schwarzeneggerré vagy Van Damme – vá akar válni. Egyelőre inkább Bruce Lee – re hasonlítanak, persze csak kilókban.
A tanítványokkal amúgy semmi baj, egyszerű falusi gyerekek, akik nyolcadik után bekerülnek valamelyik közeli kollégiumba, s onnantól csak hétvégenként látogatnak haza. A 9 – 10. Évfolyam már rázósabb társaság, kétszer – háromszor bukott anyányi lányok, akiket csak a gyerekszülés ment meg az iskolától, és kondizó, testépítő fiúk, akik az ész osztásánál valószínűleg egyszer sem álltak sorba, de nem hagyják ott az iskolát, itt legalább meleg van.
Sajnos, a kollégákról sem tudok sok jót mondani, megfáradt nők, és két szál férfi. Egy túlsúlyos fokhagymafaló, öt évvel a nyugdíj előtt, a másik meg az igazgató, őt házisárkánya miatt ajánlatos elkerülni.
Jó lenne innen menekülni, csak nem sok esély van rá. Barátnőmmel még a főiskoláról ismerjük egymást. Együtt pályáztunk, együtt kezdtünk dolgozni, és azóta is együtt lógunk mindenütt, mert amúgy nincs kivel. Egyikünk sem egy bányarém, de annyira nem voltunk rámenősek, hogy még a főiskolán férjet fogjunk magunknak. Itt meg...? No jó, elég a sírásból!