Hétfő reggel, avagy újra beépítve 4. rész - Szerda este

Az egy órás autóút majdnem kétszer annyi ideig tartott a valóságban. Szerencsének mondható, hogy idejében elindultak, bár így is jelentős késéssel érkeztek meg Kathyhez, Kathy barátnőjének villájába. A késés oka egyszerű volt: kivételesen Madeleine vezetett. Tim közben Kevin Adams igen jelentős mennyiségű iratanyagát tanulmányozta, amit a rendörkapitányságon szerzett be, még a délután folyamán. Adamst régi ismerősként mutatta be neki Karkov százados. S valóban: nem akadt talán olyan büntetőjogi fogalom, amivel ne hozták volna már legalább egyszer kapcsolatba. Igaz, ítélet nem sújtotta, legtöbbször a vádemelésig sem jutott el. Számláján tobzódtak a csoportosan elkövetett nemi , súlyos testi sértés, zsarolás, kísérlet és halálos fenyegetés alkotta ellene tett feljelentések. Folyt ellene minden esetben eljárás, de valamiképp unos-untalan tisztára mosottan távozott.

– Azt hiszem, ő Brown gyilkosa – nézte Tim Adams fényképét. – Pedig egyáltalán nem néz ki bűnözőnek. Inkább olyan szépfiú-típus, akire bomlanak a nők.

– Miből gondolod, hogy ő tette? – kérdezte Madie. Lefordult az országútról, és felkapcsolta a fényszórót.

– Megérzés. Ezek az alakok semmitől sem riadnak vissza. Bár azt is valószínűsítem, hogy felbérelték.

– Kicsoda?

– Vagy Brown felesége, vagy Pheasant. Szerintem kettejük közül kerül ki a hunyó.

– Megérkeztünk.

Tim a hátsó ülésre dobta a papírokat, s amennyire a biztonsági öv engedte, kinyújtózkodott.

– Mennyi az idő? – dörzsölte a szemeit.

– Mindjárt tíz óra.

– Ahhoz képest, hogy negyed kilenckor indultunk...

Gyönyörű épülethez értek. Nem villa, inkább kastély lehetett. Még a polgármesterék hatalmas háza is eltörpült mellette.

– Ez igen! – füttyentett Tim. – Egyetlen ismerősödnek sincs az enyémével megfelelő méretű lakása? Kezd kisebbségi érzésem lenni.

Madie nagyot kacagott.

– Legalább száz éve építette valami nemesi, ha jól emlékszem grófi család. Európából telepedtek át.

– Európaiak? Akkor nem csodálkozom. Az összes európai gigantomániás.

A parkolóban három autó állt. Melléjük kanyarodtak. Tim megvárta, amíg Madeleine bezárja az ajtókat, majd karon fogva sétáltak a bejárathoz. Csöngetésükre kinyílt az ajtó. Meglepetésükre egy valódi inas engedte be őket.