Tanuljunk festeni! 2. rész

Jake bármelyik percben megérkezhetett, úgyhogy gyorsan végignéztem a szobán, hogy minden rendben van-e. Amikor a hétvégén szétváltunk, pontos utasításokat kaptam arról, hogy mit kell a következő projekthez – az ebédlő kifestéséhez – előkészítenem. Azok után, amiket a múltkor tanultam, nem akartam neki csalódást okozni. Nemcsak a festésről van mit tanulnom, hanem a gyönyörök világában is van még mit felfedeznem ezzel a pasival.

Így hát ott állt az egyik sarokban a létra, várva, hogy segítsen elérni a plafon menti díszperemet. Minden bútort kivittem, csak az ebédlőasztalt hagytam a szoba közepén, leterítettem egy ronggyal, hogy ez legyen a munkaasztal. Festék, ecsetek, hengerek, minden ott volt szépen egymás mellé készítve. Odahalmoztam melléjük minden mást is, amit a boltban rámsóztak – bár a múltkor már megtanultam, hogy a hatékony festéshez nem mindegyikre lesz szükség, de reméltem, hogy Jake majd kitalál néhány másfajta, alternatív felhasználási módot nekik.

Minden készen áll, gondoltam, és megtöröltem a homlokomat. Ekkor döbbentem rá, mennyit is izzadtam ezen a forró nyári reggelen. Már így is csak egy póló és rövidnadrág volt rajtam, nem nagyon tudtam volna tovább vetkőzni, úgyhogy inkább kimentem a konyhába, benedvesítettem egy konyharuhát. Még a konyhában voltam, amikor Jake bekopogott a bejárati ajtón. Kikiáltottam neki, hogy jöjjön be. Az ebédlőben találkoztunk, rámosolyogtam, az ő mosolya viszont hamar az arcára fagyott, amikor meglátta, hogyan törölgetem arcomat és homlokomat a nedves konyharuhával.
– Mi a baj, hercegnőm, meleged van?
– Hát egy kicsit. Állítólag 32 fok lesz ma, és jól kimelegedtem a bútortologatástól meg a kellékcipeléstől.
– Nagyra értékelem a szorgalmadat, mindent pont úgy készítettél elő, ahogy kértem. Csak azt nem értem, hogy miért izzadsz abban a kis ruciban, ha én pont megfelelőnek érzem a hőmérsékletet teljesen felöltözve?
– Hát lehet, hogy a meleg idő mellé még be is indultam egy kicsit a mai látogatásod miatt?
– Ashley, egy kis türelem még senkinek sem ártott – mondta a pasi huncut éllel a hangjában, de az arca komoly maradt. – Na most nagyon figyelj. Kezdjünk hozzá. Először is: csalódottan látom, hogy a hajad nincs copfba kötve, mint a múlt héten. Meg tudnád ezt a problémát oldani, amíg nekifogok itt a dolgoknak?