Hétfő reggel, avagy újra beépítve 3. rész - Szerda

Tim nyugtalanul fészkelődött a kávézó teraszán. Az asztalán egy narancsdzsúsz s egy dosszié hevert, benne Vivien Brownról és Jason Pheasantról minden, amit csak a nyomozók ki tudtak deríteni, a legintimebb részletektől egészen az üzleti kapcsolatokig. Már tíz perce elmúlt két óra, s Madeleine még sehol sem volt. Ráadásul a délelőtti eligazításról eléggé idegesen távozott, mert az FBI emberei holnap be akartak kapcsolódni a nyomozás eléggé kusza szálainak kibogozásába.

– Szia, Tim, bocsika a késésért – toppant be Madie. Puszit nyomott Tim arcára és szájára, s leült az asztal túloldalához. – Hogy áll az ügy? – kérdezte, a nagy sietségtől kapkodva véve a levegőt.

– Szarul. Brownnak több tucat olyan börtönt megjárt ismerőse van, akinek érdekében állhatott őt eltenni láb alól. Most ezeket ellenőrzik.

– A hírekben az FBI-t emlegették.

– Ja. Holnap érkeznek.

Egy kellemes külsejű felszolgálólány lépett hozzájuk. Alig lehetett tizennyolc éves, biztosan a tanulmányait egészítette itt ki valamekkora zsebpénzzel.

– Hozhatok a hölgynek valamit? – nézett kérdően Madeleinera.

– Egy olyan gyümölcskelyhet kérek, mint amilyet annál az asztalnál esznek, meg... meg mondjuk valami . Önre bízom.

– És az úrnak?

– Nem, semmit, köszönöm.

A felszolgáló sarkon fordult, Tim pedig rágyújtott egy cigarettára.

– Gondolom, te se jutottál előrébb – mondta.

– Sajnos nem – válaszolt őszinte csalódottsággal Madie. – És mi a helyzet oda – haza, Elisával? Rendbe jöttek a dolgok?

– Szerencsére igen.

– Ó, ezt örömmel hallom. Mi volt a baj, ha nem titok?

– Magam sem tudom... Elisa tisztában volt vele, hogy történt köztünk valami, de nem is haragudott rám ez miatt. Azt mondta, nem féltékeny sem rád, sem Kathyre, a valamikori legjobb barátnőire.

– Hát akkor?

Tim értetlenül meredt maga elé.

– Biztosan a kielégítetlenség.

Madeleine felnevetett.

– Az látod, meglehet. Ti férfiak meg vagytok győződve róla, hogy csak ti élvezitek a szexet, hogy csak nektek kell. Nekünk ugyanúgy örömet okoz, ugyanúgy szükségünk van rá, mint nektek. Talán még a vadászösztön is él bennünk.

– Azaz skalpokat gyűjteni?

– Igen. Különben mire véled, miért álmodik a nők nagy többsége arról, hogy egy idegennel szeretkezik?

– Ezt nem hiszem.

Madie szemeiben különös fény villant.