Nyáron a rokonoknál

Kedves emlékeim vannak a nyári rokonoknál eltöltött időkről. Nagybátyámék Erdélyben Máramaros környékén egy falu szélén laknak. Amolyan igazi vidéki család, egyszerűen élnek, de nagy szeretetben és nagy tiszteletben egymás iránt. A rokon ugyanolyan családtag, minden jár neki a családban, mint bárkinek a család szűken vett tagjainak. Reggel korán kelnek, este napnyugta után nem sokkal nyugovóra térnek. Áron bátyám és felesége Rozinéném úgy harmincas éveikben lehettek, amikor egy nyáron náluk nyaraltam, esténként sokat meséltettek az otthoniakról, a világról, ahogy ők hívták akkor a Magyarország határain belül lévő országunkat. A fejlődés nagyon elmaradt feléjük, elképzelni sem tudták a TV-t, még a rádióról is csak hírből hallottak, de nem láttak közelről.
Viszont nagyon jó emberi kapcsolatok voltak az egymásra utaltság és az egymás iránti tiszteletből, amit a mai napig nem tudtunk a Világban meggyökereztetni. Áronbátyám olyan szókimondó fajta volt, ami a szívén az a száján, káromkodásoktól sem mentes érzelemnyilvánításokkal. Rozinéném csinos, tiszta és mindig mosolygós tekintetű asszony volt. A ház kicsi, de annál barátságosabb, egy szoba egy konyha, nagy tornáccal. Az istálló a kert másik végében, minden féle háziállattal. Esténként én a kemence mellett kialakított ágyon kaptam helyet, Áronbátyámék a nagy faragott végű dupla ágyban aludtak. A tollas párnák illata ma is felejthetetlen számomra. Miután nyár volt, takarónak csak egy lepedőt használtunk. Esténként hallottam, amikor lefekvés után egymás karjaiban élvezték a szerelmet, nem is titkolták előttem a dolgot, mivel úgyis hozzá tartozik az ember életéhez ez is. Áronbátyám megkérdezte egyik nap, hogy voltál-e már lány karjában? Mivel nemmel feleltem, majd betanítalak – válaszolta a legtermészetesebb hangon. Akkor még nem tudtam, hogy mire gondol, de este nem tartott sokáig a vacsora utáni beszélgetés, hanem Rozinéném melegvizet forralt a dézsában fürdővizet készített és sorban mind a hárman lefürödtünk. Más napokon csak a kútnál mosdottunk derékig, vagy a falu melletti tóban fürödtünk. Az este Rozinéném nem is vette magára a hálóingét, fürdés után ruhátlanul tett-vett, ameddig mindhárman be nem fejeztük a tisztálkodást. Titokban lestem a testét, a mellei, mint két csodálatos gyümölcs az ágon, rezzentek a mozdulataira. Csípője, feneke, hasa olyan finom ívű formákkal volt megáldva, hogy elnézegettem volna naphosszat.