Hétfő reggel, avagy újra beépítve 2. rész - Kedd

Tim együtt lépett ki Karkov századossal Jim Sand rendőrfőkapitány irodájából. A reggeli eligazítás mindkettejüket untatta, de hát ezt az áldozatot meg kellett hozniuk, hogy együtt dolgozhassanak. Karkov meghajolt Sand döntése előtt, akit "felsőbb nyomásra" utasítottak Tim bevonására a nyomozás menetébe.

– Maga csak foglalkozzon azzal a nővel – mondta. – Nem érdekel miképp, de szedje ki belőle a törzsvendégek névsorát.

Tim tudta, ez lehetetlenség, mégsem ellenkezett.

– Rendben, megpróbálom.

A folyosón megálltak egy italautomatánál. Karkov pénzt dobott bele, majd elvette a kávéval teli gőzölgő műanyagpoharat.

– Meghívhatom? – nézett Timre.

– Nem, köszönöm.

Karkov egészen emberi oldaláról mutatkozott ma. Viszonylag készséges és segítőkész volt.

– Sikerült megtudnunk – szólt, miután belekortyolt a kávéjába –, hogy Brown küszködött, többször járt már elvonókúrán. Ez a maga területe, körülnézhetne egy kicsit.

– Majd szaglászom – bólintott rá Tim. – S van még valami, amiről tudnom kell?

– Brown hosszú pályafutása alatt rengeteg rosszakaróra tett szert. Most tíz évre visszamenőleg mindenkit ellenőrzünk.

– Szép munka lesz. S mi van a vagyonával? Gondolom, szép kis summa vándorol az örökösök számlájára.

Karkov megitta a kávét, s az üres poharat a szemeteskosárba dobta.

– Nem egészen. Gyerekei nincsenek, így a jacht, a luxusvilla, a kétmilliós ház a több milliót érő részvényekkel egyetemben a feleségé lesz. A neve: Vivien.

– Van alibije?

– Még tegnap délelőtt felkerestük. Azt állította, hogy az egész éjjelt a férje barátjával, Jason Pheasanttal töltötte.

– Nocsak! – csettintett az ujjaival Tim. – Talán házasságtörés történt?

– Nem hiszem. Pheasant Brownék befektetési tanácsadója. A baj csupán az, hogy nem találjuk. Felesége, gyereke nincs, a szomszédjai két napja nem látták. Úgy vélem, ő a kulcsfigura.

– Arról nem is beszélve, hogy nélküle az özvegy alibije sem áll meg.

– Pontosan.

Tim az órájára nézett.

– El kell mennem. Ha jutok valamire, tüstént telefonálok.

Karkov a kezét nyújtotta.

– Rendben, én is ezt fogom tenni.

Tim elköszönt, és kisétált a főkapitányság épületéből. Háromsaroknyival odébb, egy parkolóházban felszedte az autóját, s már száguldott is a Fekete Macskához vezető legrövidebb úton.