Munkahelyi szerelem

Évek óta kerülgették egymást a munkahelyükön. Az első pillanatban, amikor találkoztak, különös vonzalom alakult ki köztük, de egyikük sem mert kezdeményezni. Peti egyedül élt, vidékről költözött fel a főváros mellé. Edina eléggé zárkózott lány volt, nem sokat tudtak a kollégái a magánéletéről. A két fiatal sokat beszélgetett, amikor csak tehették, de közös programot sohasem szerveztek. Aztán egyik beszélgetésük közben a visszahúzódó lány rászánta magát, hogy elhívja a fiút egy esti sétára. Megbeszélték, hogy péntek délután találkoznak, és a Margit-szigeten sétálnak egy nagyot.

Pontosan ott voltak mindketten a megbeszélt időben és helyen. Edina ugyanolyan szolidan volt öltözve, mint ahogyan a munkahelyén is. Hosszú, egyenes, fekete haja a vállaira omlott. Rövid ujjas világos blúzban és térdig érő szoknyában volt. Csinos alakját nagyszerűen kiemelte ez az öltözék. Széles, kerek csípőjét, feszes fenekét és formás, nagy melleit. A kis túlsúly, ami rajta volt, határozottan nőiessé tette őt. Minden férfi kollégájának megakadt rajta a szeme, de hiába ostromolták őt, egyiküknek sem adta be a derekát. Peti inkább sovány testalkatú volt, de a lányok így is odavoltak érte. Markáns arcvonásai, szemeiben bujkáló csibészség minden lányt levett a lábáról.
Mire körbejárták a szigetet, be is sötétedett. Peti felajánlotta, hogy hazaviszi a lányt, aki örömest el is fogadta az ajánlatot. Azonban nem volt kedvük még hazamenni és beültek egy kis, hangulatos bisztróba, nem messze a lány lakásától. Sokáig beszélgettek még és kortyolgatták az italukat. A lány ivott, a fiú csak üdítőt. Kilenc óra körül újra elindultak hazafelé. Beültek az autóba a kis külvárosi mellékutcában, de nem indultak még el. Kifogyhatatlanok voltak a témákból. Néha csak nézték egymást, néha pedig be nem állt a szájuk. Egy idő után a fiúval elkezdett forogni a világ. Erős szédülést érzett, nem tudta, hogy mi történik vele. Pár pillanat múlva érezte, hogy nem bírja magát tovább tartani és ráborul a kormányra. Elájult.

A fiú lassan éledezett. Erős fény világított a szemébe, idő kellett, mire megszokta. Próbált megmozdulni, de nem tudott. Egyelőre fel sem tudta fogni, hogy hol van, és mi van vele.