Hétfő reggel, avagy újra beépítve 1. rész - Hétfő

A telefon sikolyként robbant bele a hajnal törékeny testébe. A puha takaró alól egy kéz nyúlt ki tapogatva, s felkapcsolta a kis éjjeli lámpát. Addigra viszont a készülék újabbat csörrent, erre a kéz álomittas tulajdonosa idegesen kapta fel a kagylót. Nem volt hozzászokva a korai ébresztésekhez, így most úgy érezte, képes lenne még megölni is azt, aki arra vetemedett, hogy pont őt hívja fel.

– Igen, tessék – dörmögte. A lámpa fénye egyenesen az arcába csapott.

A rövid barna hajú férfi, mélyen ülő kék szemekkel, éles arcélével, szögletes állával igencsak bosszúsnak és haragosnak tűnt. A harmincas éveit taposta, de a borostás arca megkorosította.

– Timothy? Itt Sand – hallatszott a vonal túlsó végén.

Tim szemei tágra nyíltak, az agya teljes kapacitásra kapcsolt. Régi trükkje volt ez, úgy tartotta, idővel minden rendőrnyomozó birtokában lesz e képességnek.

– Igen, uram.

Jim Sand rendőrfőkapitány hangjában nem lehetett az izgatottság legkisebb jelét sem felfedezni. Nyugodtan beszélt:

– Most szóltak, hogy gyilkosság történt a Fekete Macska bárban. Szeretném, ha azonnal odamennél.

Tim megijedt.

– Gyilkosság?! Kit öltek meg? – kérdezte feldúltan.

– Egy ügyvédet. Egy nagyon befolyásos ügyvédet – felelt Sand, az utolsó két szót feltűnő nyomatékkal ejtve.

Tim megnyugodott.

– Rendben, megyek. – Visszarakta a helyére a kagylót, s nagyokat ásítva megdörzsölte a szemeit. Óvatosan próbált felkelni az ágyról, de a mellette alvó alak felriadt a mocorgásra.

– Hova mész? – csendült egy kellemes női hang. Elisa, Tim barátnője, vagy inkább: élettársa, megfordult, és kinyitotta kerek, nagy barna szemeit. Hosszú vörös haja kócosan takarta kicsiny vállait, törékeny testének viszont azon részei, amelyek mindig vágyat ébresztettek Timben, rejtve maradtak a paplan alatt. Íves combja, jókora, de egyáltalán nem nagy mellei igen vonzóvá, csábossá tették az alig húsz éves fiatal nőt.

Tim Elisához hajolt, s megcsókolta.

– El kell mennem. Az imént hívott Sand. Gyilkosság történt.

– Mi közöd van neked ehhez? Te nem a gyilkosságiaknál vagy.

– Azért, mert a Fekete Macskában történt.

Elisának elakadt a lélegzete. Oly rég nem hallotta ezt a nevet, hogy most megannyi emlék képe zúdult rá. Azonnal a barátnője jutott az eszébe.

– Madeleinet? – suttogta félve.

– Nem. Valami ügyvédet.