Kereszt

Izgatottan készülsz találkozásunkra. Zuhanyozás után krémmel kened be tested és a jóleso friss érzés, a puha bor kellemes érzése jó kedvvel tölt el. Úgy sminkeled ki magad, hogy tetszél: rúzsos szád enyhe kontúrral keretezed, szemöldököd és szempillád feketével kihúzva kiemelik csillogó szemed, szemhéjad enyhén, csillogóan befedve, arcodon szinte nem is látható pirosság. A nyakörvet elokészítetted, már harisnyád is bekapcsoltad, mikor rádöbbensz, miért nem találod tusarkú cipodet: legjobb barátnod kérte el színházba menet. Ebbol baj lesz! Gondolatban végigveszed a szóba jöheto lehetoségeket, de ekkor megérkezem. Gyors léptekkel elém sietsz, hogy üdvözölj. Lehajtott fejjel kezembe adod nyakörved, melyet felcsatolok. Letérdelsz, elorehajolsz, és hódolatodat, alázatodat kifejezve megcsókolod lábamat, majd felemeled és földre helyezett fejedre teszed. Mozdulatlanul maradsz, míg székembe ülök. Mikor szólítalak, lesütött szemmel, még a szokásosnál is jobban lehajtott fejjel csúszol térdeden elém. Mikor cipod felol kérdezlek fojtott hangon mondod el a történteket, majd lábam elé borulva esedezel, hogy méltó büntetéssel tanítsalak meg az ilyen esetek elkerülésére. Pár perc telhet el, amíg te a földön fekve mozdulatlanul várod döntésem. Térden csúszva jössz hívásomra a szoba közepére. Megparancsolom, hogy csukló és bokaszíjaidat hozd ide. Négykézláb távozol és sietve hozod a kért eszközöket. Parancsomra felteszed magadnak, ügyelve, hogy olyan szoros legyen, ahogy csak lehet, de bokád helyett térded fölé kerülnek a szíjak. Még térden ülsz, mikor felállítalak, és szemedet bekötöm. Borzongás fut át testeden, mellbimbód kiemelkedik; kezeid hátul összeteszed és terpeszbe állsz. Furcsa hangot hallasz, parancsomra beharapod ajkaidat, majd érzed, hogy szádat beragasztom. Átvillan a kétségbeesés, hogy a safe-word-öt ki tudod-e mondani. Nincs ido gondolkodni, mert kezeidet fel kell emelni, és érzed, hogy csuklóidnál fogva felhúzlak. Karjaid 45 fokban széttárva, lábad már nem érinti a talajt.