Zsuska és Zsoska 4. rész

Így ismerkedtem meg életem legnagyobb szerelmével. Nagyon boldogok voltunk. Pénzünk nem volt, ezért egész nap csatangoltunk a városban, de foghattuk egymás kezét, nézhettünk a másik szemébe, csókolhattuk az arcát, száját.
Három hónapig tartott a boldogságunk. Ezalatt egyszer sem feküdtünk le egymással, főleg azért, mert nem volt hol.
Aztán eljött a tanév vége. Fantasztikus terveim voltak nyárra. Amíg Zsuska az érettségire tanult, én a Józsefvárosi pályaudvaron pakoltam a vagonokat. Szerencsémre a termetem miatt nem kérdezték, hogy hány éves vagyok, és a munkájukat féltőn őrző alkalmiak is gyorsan befogadtak, hiszen a második naptól – ha szörnyű között is – álltam a versenyt.
Már majdnem háromezer forintot gyűjtöttem össze – ez akkor apám másfél havi fizetése volt –, amikor Zsuska leérettségizett. Balaton, Drezda, Varsó, tervezgettem a nyári programot előtte. Ő csak szomorúan bólogatott, de nem tudtam rájönni, miért tűnik el a vidámság arcáról a jövő hallatán.
Zsuska nem akármilyen ajándékot kapott anyjától a sikeres érettségi után. Bécsbe mehetett öt napra, ami akkoriban hatalmas dolog volt, hiszen arrafelé útlevelet kapni körülbelül olyan lehetett, mint ma becsületes politikussal találkozni. Hát persze hogy nem mehettem vele, de nem izgatott nagyon a dolog, tudtam, ha hazajön, miénk az egész nyár.
Július elejére volt kitűzve az utazása napja, s előtte két nappal felvitt magához. Azt hittem, azért visz fel, hogy végre közelebbről is megismerkedhessek az anyjával, de az a délután minden várakozásomat felülmúlt.
Az anyja nem volt otthon, az apró lakás sötét szobájában csak ketten voltunk.
– Azt akarom – fonta át nyakamat Zsuska –, hogy a mai nap egész életünkre elkísérjen bennünket.
Átöleltem, egyik kezem a fenekére csúszott, nyelvem mélyen benyomult a szájába, merevedő farkam nekifeszült a hasának. Odanyúlt, kigombolta a nadrágomat, és némi küzdelem árán kivette. Az agyam hátsó fertályában ostorcsapásként futott át újra és újra az érzés, amint finom kezével lassan húzkodni kezdte rajta a bőrt. Nem bírtam magammal, erővel belemarkoltam a fenekébe, gondolataimban felsejlett, hogy fájdalmat okozok neki, de ő nemcsak engedelmesen tűrte, de kéjes szusszanása jelezte, jólesik neki, ahogy kemény húsába mélyednek ujjaim.