Igazgató

Halk kopogás hallatszott.

– Tessék!

Az ajtó lassan nyitódott ki, és az igazgatói irodámba egy, talán tizenhárom éves fejlett kislány lépett be lehorgasztott fejjel, kezében aktatáskával.

– áááá...! A kis Kovács kisasszony! Már vártalak...

Felálltam, megkerültem az íróasztalomat, és odaléptem a láthatóan reszkető lányhoz:

– Azt hiszem, tudod miért kellett idejönnöd? A Mózes tanárkisasszonnyal voltál megint, ismételten szemtelen, és szerintem megérdemled, hogy megismételjük a múlkori kis leckét. Igazam van? Vagy tévedek?!

Megfogtam az állát, felemeltem a lehorgasztott fejét, mire ő belenézett a szemembe, az ő könnyekkel teli szemével.

– Kérem, igazgató úr, bocsásson meg. A Mózes kisasszony már megbüntetett!

– Ah! Mi az a pár suhintás szoknyán keresztül, az nem az igazi! Te annál sokkal jobbat érdemelsz. Menj oda az asztalhoz, és készülj fel!

A lány szemei kitágultak a félelemtől. "Mit akart ezzel mondani? Csak nem akar ő is, Istenem, már elég volt. Eleget kaptam, és ráadásul a tanárkisasszony az egész osztály szeme láttára hasaltatott végig a padon.
Tizenötöt a nádpálcával, az is hogyan fájt, csípett, és most ő is el akar verni? "

– Nos, mi lesz? – löktem az asztal felé, ahol már ott feküdt használatra várva az előkészített hajlékony
nádpálca.

Sokáig gondolkodtam, hogy melyiket is válasszam eme engedetlen lány megvesszőzéséhez. Ez sokkal jobb lesz, mint a múlkori. Akkor csak egy favonalzóval legyintettem meg a ruhán keresztül, és ahogy látom nem használt valami sokat, de ezen hamarosan segíthetünk. Igaz akkor is észrevettem, hogy a teste szépen formálódik, de ma meg is fogom nézni azt, amit az ilyen lányok annyira takargatnak férfi szemek elől.

– Levetkőzni, és semmi ellenkezés, mert annál rosszabb lesz!

– Kérem, igazgató úr, nagyon szépen kérem, ne tesssék, én nagyon szégyellem magamat!

– Azonnal engedelmeskedj, vagy idehivatom a pedellust, és azzal foglak levetkőztetni!

Azonnal belátta, hogy nem csak a verés, de a vetkőzés is elkerülhetetlen. Odaállt a karosszékhez sejtve, hogy a végén arra kell majd ráhajolnia.

– Meddig várjak még?

A lány görcsösen megfogta a kékszínű nyári iskolaruhája szélét, és elkezdte lassan felhúzni.

– Gyorsabban!