Egyszerre kiéhezve

Az ünnepek alatti családi mosolyparádé eléggé untat, mióta kinőttem abból a korból, hogy le lehessen kenyerezni egy Barbieval. Az egyetemi vizsgaidőszak is eléggé stresszes ahhoz, hogy már csak karácsonyi hangulatom se legyen, tehát mikor huszonharmadikán este több órás vonatút után hazaértem, eléggé meglepett, hogy otthon viszont dúl a narancs, fahéj és fenyőillatú hacacáré. Jó szüleim minden létező felületet le akartak takaríttatni velünk, készült a huszadik féle étel is, és kötelező volt a mosoly, meg a kedvesség. Valahogy nem tudtam átérezni a helyzetet, bár ezzel nem voltam egyedül, bátyám sem nagyon jeleskedett a karácsonyi dalok dúdolásában, mint a többiek, bár ebben az is közre játszhatott, hogy ez lesz az első karácsonya az exe nélkül, holott évekig tombol köztük a szerelem.
Így eshetett, hogy szenteste napján mind a ketten ugyanoda menekültünk a család többi tagjának túláradó lelkesedése elől, márpedig az én szobámba, ami ideiglenesen az ő szobája is, mikor itthon van, ami elég ritka, mert gimi után el is költözött, csak havonta, vagy még ritkábban látjuk, míg azért én hetente, kéthetente haza járok.

– Na mi van, nincs hangulatod a mézeskalácssütéshez? – kérdezte kárörvendő vigyorral, mikor óvatosan becsuktam magam után az ajtót, és egy sóhajjal leereszkedtem az ágyamra.
– Miért, neked lenne? Szabad a pálya, June biztos díjazná, ha segítenél – vágtam vissza gúnyosan, mire csak jobban szórakozott rajtam a szemét. Néha egészen megértem Judith-ot, amiért szakított vele, bár azért a legtöbbször hülyének tartom, mert hát a bátyám jóképű, vicces, és a friss infós diplomájával még jól is keres, simán eltartotta kettejüket is.
– Nem vagyok típus, kösz. Különben is, dolgoznom kell – tette hozzá fontossága teljes tudatában, és tovább babrált az ölében lévő laptoppal, lezártnak tekintve a beszélgetésünket. Ezt onnan tudom, hogy ha egyszer a képernyőt nézi, akkor nem fog fel semmi mást, csakis azt, meg a fejében futó kódsorokat, hiába tesz bárki bármit. Talán ez is volt végül a szakítás oka...

Mivel így lényegében egyedül lettem a szobában, én is elővettem a kicsikémet, bekapcsoltam, és nekiálltam készülni a következő vizsgámra, ha már az elkövetkezendő napokban esélyem sem lesz rá a család körbelátogatása miatt.