Zsuska és Zsoska 1. rész

Anikóval való kalandunk után anyám, ha lehet, még jobban tiltotta Zolival való találkozásaimat. Meg volt róla győződve, hogy Zoli, no és persze Anikó közösen rontották el az ő kis aranyos , akinek emiatt gecis néha a nadrágja, és nem azért, mert ebben a korban, minden egészséges fiúnak gecis néha a nadrágja.
Anyám annak örült különösen, hogy Anikót többet nem látta.
No igen sovány öröme lett, mert a Kovács néni gyors halála után egy nagydarab ürge költözött be a lakásba, akihez napközben rendszeresen kiskatonák jártak. Ilyenkor selyemből készült pongyolát vett magára, tűsarkú papucsot húzott és kirúzsozta magát. Oltári jól nézett ki, és mivel akkor ment a tévében a Csipkerózsika, anyám rögtön el is nevezte annak.
Mi srácok jókat röhögtünk azon, hogy Csipkerózsikáért egyszer-egyszer összeverekedtek a katonák a folyosón. De a mi örömünk is igen soványnak bizonyult, mert a hátsó lépcső ettől kezdve a katonák búvóhelyéül szolgált. Mi kiszorultunk onnan, és sürgősen más helyet kellett találnunk, ahol szexuális vágyainkat, mint megélt kalandot mesélhettük tovább. Volt ezekben a kalandokban hat-nyolc numera egyvégtében, három csajjal egyszerre, meg ami kell. Tudtuk, hogy hazugság az egész, de nem jeleztük soha, hiszen akkor a saját történeteinket nem hitte volna a másik. Így szóban mi voltunk a legnagyobb kanok széles e föld kerekén.
Szerencsénkre egyszer-egyszer, amikor öccseink lementek a Juli öccséhez gombfocizni, mi is lementünk velük. Ha Juli otthon volt, mindig félszegen viselkedtünk. Hiszen nem tudhattuk, hogy a csaj, aki évekig lenézett bennünket, mára ismét elfogadható partnernek gondolt minket. Az évek során nem vettük észre, hogy külsőre utolértük őt. Erre csak később jöttünk rá.
Ez a később egy teljesen átlagos délután következett be. Julival a kapuban találkoztam. Épp a barátnőjével, a Bauer Zsuzsával igyekezett hazafelé. Bele voltam teljesen zúgva a Zsuzsába, de hát én csak másodikos voltam, ő meg negyedikes. Ott volt majdnem minden kosárlabda – és focimeccsen, még az atlétikai versenyeken is, ahol az iskola válogatottjaként én is játszottam, s olyan szép volt, hogy a maszturbálós partitúrámba is felvettem. Pedig az nagy szó volt ám: ülni a vécén, miközben makizik az ember, és Zsuzsára gondol.