Klári kalandjai 7. rész

Szevasztok! Klári vagyok, a férjemmel és az anyósommal elfogadtunk anyámék meghívását egy bizarr orgiára, de az én szemszögemből nagyon rosszul sült el a dolog. Apósommal együtt úgy döntöttünk új életet kezdünk. Sajnos külön.
Az éjszakát szállodában töltöttem. Jellemző Erzsiékre, hogy először a telefonomon este hétkor kezdtek el keresni. Mivel délben mentem el anyáméktól, ez azt jelentette, hogy még órákon keresztül tartott az orgia, és senkinek nem hiányoztam. No nem bántott a dolog, csak jobban megerősített döntésemben.
Jó messze tőlük, meg apáméktól is béreltem egy lakást, és beadtam a válást. Telefonon sikerült megegyeznem Gáborral, hogy közös megegyezéssel válunk el. Egy hónap múlva kiderült, terhes vagyok. A következő tárgyaláson el is mondtam neki, de nagyon közömbösen fogadta a hírt. Felajánlotta, hogy vetessem el, de én meg akartam tartani. Az sem érdekelte.
Erzsi párszor próbált velem utána beszélni, de nem változtattam meg sem a válási szándékomat, sem az elhatározásomat, hogy megtartom a gyereket. Pedig Erzsi fenyegetőzött is, de csak erősebb lettem tőle.
Aztán 22 évesen anya lettem. Született egy csodálatos kis vasgyúróm. Zsoltnak neveztem el. A saját pénzemből sikerült Zuglóban vennem egy kis kertes házat, és ott éltünk Zsoltikával.
Az apja meglehetősen ritkán látogatta. Amikor eljött, látszott rajta, nem tetszik neki, hogy Zsolti egyre inkább hasonlít a nagyapjára. Kilencévesen már narancssárga öve volt karatéban, és a három-négy évvel idősebbeket is sokszor lepipálta. A termete révén pedig nyugodtan közéjük állhatott, nem rítt ki a sorból.
A gyerek akkor látta utoljára az apját, amikor szegény azt találta mondani: Apu, én olyan erős leszek, mint nagypapa! Gábor felállt, és többet nem jött.
Apuka is elvált. Mint kiderült egy hét különbséggel mondták ki a két válást, és persze Erzsi őt is megfenyegette. Azt mondta, tudja, hogy mi ketten összeállunk, de az ő unokájának nem lesz apja a nagyapja. Nem is lett! Maradt nagyapja, de annak legjobb a világon.
Mert Apuka viszont rendszeresen meglátogatott bennünket. Az unokája kedvéért mindenre hajlandó lett volna. Ami kettőnk között történt, soha nem került szóba. De Zsoltikát rendszeresen vitte sportolni, kirándulni, múzeumba, versenyekre, ha úgy adódott még a játszótérre is.