Válságos időszak

A válság alattomosan érkezett és alattomosan hódította meg előbb a hitelintézeteket, majd a hitellel tartozók életét. Az emberek először csak a törlesztő részletek növekedése miatt bosszankodtak, szidták a bankokat, a nagytőkéseket, s kicsit meghúzva a nadrágszíjat, fizették a részleteket.
Néhány hónap múlva egyértelművé vált, hogy a válság sem nem átmeneti, sem nem visszafordítható. Különböző jólöltözött, láthatóan a felső középosztályba tartozó személyek persze elmagyarázták az érthetetlen összefüggéseket és azt is, hogyan lehet a helyzetet normalizálni, ám az egyre csak nehezebb lett. A családi közös nyaralások elmaradása volt kezdetben az első veszteség. A szülők a munkájukra hivatkozva otthon maradtak, s utazását finanszírozták. Ez sem volt lehetséges mindenkinek. Aki bírta, az is csak időlegesen. Így jártak Katiék is. A nő negyvenegy évesen két és néhány éve még a férjével élt. Korábban stabil anyagi helyzetben voltak, ami persze távolról sem volt mondható kifejezetten jómódnak, de tény, hogy elsősorban a férje, Zoli egy, az átlagemberek számára egészen kicsit jobbnak mondható állása lehetővé tette, hogy a gyerekek minden normális szinten jelentkező kérését teljesíthessék. Jó helyen lévő saját házra már nem tellett, de lakásuk volt, s ha nem is nagyon nagy, de legalább egy kis zöld környezetben. Nyaralás az Adrián, a Balatonon. Nem jómódban, de elfogadhatóan, stabilan éltek.
A válságtól függetlenül az első csapást a családra az asszony lebukása mérte. Összeszűrte a levet egy harmadikkal, s a hevületet, ami ezt a kalandot jellemezte, nem kísérte kellő megfontolás a leplezésre, majd a fenyegető következmények elhárítására. Férjét nemcsak megbántotta, de az ügy kipattanását követően csúnyán meg is alázta, gyakorlatilag folyamatosan, hosszú ideig. A férfi a mai világban naiv baleknak számított – vagy igazi főnyereménynek, ízléstől, életszemlélettől függően. Szerette asszonyát, persze nem mindig egyformán és főleg nem mindig mutatta ki, s gyakran morgolódott, de alapvetően élete végéig az asszonnyal szeretett volna élni. A nőt nagyra értékelte, s különösen azt a tisztaságot szerette benne, ami egész lényét átjárta, az őszintesége, jólelkűsége természetes sajátja volt.