A csábító

Csengettek.
Az első párat figyelmen kívül hagytam. Fontos határidős munkát kellene sürgősen befejeznem. De a zajforrás csak nem maradt abba, az érkező egyre türelmetlenebb. Végleg kizökkentettek gondolatmenetemből. Kelletlenül felálltam és mérgesen az ajtóhoz mentem. Idegesen téptem fel, így a jegyzeteimet, tollamat, kisodortam a saját kezemből. Az ajtó feltárulásával egy időben kapkodtam fel dolgaimat. Egy kecses, hihetetlenül magas szandál topogott a lábtörlőn. A lábujjkörmök élénkpirosra festve szorongtak egymás mellett. A csodaszép vádli, hosszú combokban folytatódott. A combtövek meglehetősen rövid rakott szoknya alatt bújtak meg. A feszes, napbarnított has fedetlensége előtérbe helyezte az ezüstösen csillogó köldökpiercinget. Felszaladt a szemöldököm. Még nem is láttam ilyet. A fehér ing masnija a mell alatt szorosan kötve kihangsúlyozta a telt kebleket. A szolgálaton kívüli gombok mély dekoltázs csodálatát engedték a szemnek. A kecses nyak kerek arcot tartott. Mattbordó ajkak lágyan nyíltak el egymástól. A kék szemet sötét keret mélyítette, cicásra, füstös feketére erősítve. Hosszú, fekete, egyenes haj két oldalt omlott a vállakra csurkába fogva a fejtetőről indítva, mint az ázsiai felnőtt rajzfilmek fiatal lányszereplőinek.
– Hello! Zsuzsa nénit keresem. – mondta rágózva az idegen.
– Öhm... A.. Nincs itthon. – válaszoltam eröltetetten.
– Időpontom van korrepetálásra. Ez a 2-es lakás nem? – visszalépett, hogy megnézze a kiírást.
– Igen, hát.. Üzent, hogy késni fog. – krákogtam ötlettelenül.
– Nem baj, megvárom. – eloldalazott melettem és beslisszolt az előszobába. Futólag körbepillantott, minden helyiségbe bekukkantott, ahova a folyosóról lehett látni, majd felbátorodó léptekkel a nappali felé indult. Becsuktam mögötte az ajtót. Rosszallóan nyugtáztam magambam, hogy nem vált meg a szandáljától. Mire utólértem, a kanapén ült keresztbe tett lábakkal. Túl rövid szoknyája alól kivillant kerek feneke.
– De jó, hogy itt van légkondi, rohadt nagy hőség van kinn. – jegyezte meg, amikor beléptem utána a szobába. Tétován álldogáltam egy kicsit, majd visszaültem a laptop elé.
– Kicsit várnia kell! – mondtam neki, majd megpróbáltam visszaterelni magam a megírandó anyaghoz.
– Aha. – dünnyögött flegmán.