A telefonom

c

alf

sö

alf

rg

alf

és

alf

e

ébresztett

A telefonom ébresztett. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, nem hogy azt, hogy hol a telefonom. Azért csak elindultam a telefonom szokott helye felé, és nagy örömmel tapasztalom, hogy most is ott van. Na de ki hív? Barbara az exem. Felveszem:
– Haló!
– Szia! Mész ma suliba?
– Milyen nap van ma?
– Szerda.
– Akkor azt hiszem nem. Miért?
– És az őseid otthon vannak?
– Azt hiszem nem. Miért?
– Hááááááát...
– Igen?
– Az a helyzet, hogy ma elvileg 5 dolgozatot kéne írnom, és csak 3-ra tudtam tanulni.
– Aham. És?
– Hát és nem szeretnék bemenni ma az iskolába anyum viszont itthon van.
– Vagyis?
– Vagyis, ha nem lenne gond, akkor tanulhatnék nálad délelőtt?
– Tudod, hogy nem szeretem, ha lógsz.
– Tudom. Légyszi!
– Na jó gyere.
– Okés fél óra és ott vagyok.
Na jó akkor van fél órám, hogy megbizonyosodjak, hogy tényleg egyedül vagyok, és az ősök sem jönnek haza idő előtt. Kicsit rendet raktam, és felhívtam az őseimet ki mit csinál merre jár. Tényleg csak valamikor délután érnek haza. Nagyjából el is telt a fél óra, ami alatt használhatóvá tettem az asztalomat, ami szinte mindig úgy tele van papírokkal, hogy bár bőven két személyes és a számítógép monitorja mellett egy Tv is elfér, de a papírhalomtól én is szűkösen. Na most ezt a papírhalmot sikerült rendszerezve, de legalábbis kategóriánként el el forgatva egy másik polc bevonásával rendezetté tenni.

Csöngettek. Elindultam hát az ajtó felé a szokásos rövid ujjú pizsamámban. Gyorsan beengedtem Barbarát, nem volt hideg, de azért ilyen rövid pizsamában túl kellemes se volt. Így aztán a „welcome puszit” is az ajtón belül adtuk át egymásnak.
– Látom most keltél. – pillantott le Barbi olyan ráutalósan.
– Igen, de miből gondolod?
Válasz nem jött, mert már a cipőét húzta le, én pedig visszagondolva hogyan mondta lenéztem, és megértettem. Az agglegény élet és a korai kelés csalhatatlan jele árulkodott a pizsamám alatt, amit régen is előszeretettel csekkolt le, csak régebben még meg is simogatta. Hát igen nem állt, de azért fél merev farkam eltartotta a pizsama nadrágom. Mit van mit tenni, de nem igazán zavart.