A távoli vendég

A repülőtéren várakoztunk a nővéremmel. Igazándiból nem éreztem szükségességét, hogy itt legyek, de a családi kupaktanács – persze a nővérem közbenjárásával – eldöntötte, hogy nekem kell bőröndöket cipelni. Na és hogy kire vártunk? Hát a tesóm levelezőpartnerére egy bizonyos Ikeda Megumira Japánból. Nem hozott lázba a dolog túlzottan, nem hozzám jött és nem is tudtam róla túl sokat. Leginkább semmit. De mivel villogni akartam megtanultam pár köszöntést, hogy jó színben tűnjek fel. A gép pontosan érkezett, a nővérem hamarosan ki is szúrta a csajt és integetni kezdett. Megu kb. úgy nézett ki, ahogy számítottam; alacsony vigyorgós keleti csaj, hát milyen lett volna. Az arca nagyon aranyosan nézett ki egyébként.
– [Konnichi wa. Watashi wa Zorutaan desu. Hajimemashite dózo yoroshiku. ] – hajoltam meg.
– [Aa, Konnichi wa. Ikeda Megumi to móshimasu. Kochira koso yoroshiku. ] – és meghajolt.
(röviden; üdvözöltük egymást és bemutatkoztunk, meg egy kis ömlengés, hogy mennyire örülünk a találkozásnak. )
– [Nihongo o hanashi masuka? ] (Beszélsz Japánul? ) – kérdezte.
– He?
– Beszélsz Japánul? – Ő persze nem beszélt magyarul, leszámítva pár szót, amit még a tesóm írt meg levelezés közben. Azokat se tudta kiejteni. Őszintén, még a vicces angoljára is oda kellet figyelni.
– Én? Dehogy. Ezt a kedvedért tanultam meg.
– Á, milyen kedves. – és újra meghajolt, amit én viszonoztam. A haverjaim szét röhögték volna az agyukat, ha ezt látják. Váltott pár szót a nővéremmel aztán kifele indultunk.
– Őőőő... na itt elfelejtettem mi is jönne, így csak ennyit mondtam [suutsukeesu kudasai. ] (a bőröndökről van szó)
– [Dózo. Arigató gozaimasu. ] – szerencsére kerekeken gurult, így nem kellet cipelni az autóig.

A nővérem vezetett, udvariasan hátra ültem, erre fogta magát és beszállt ő is hátra. Ez után nem volt pofám kiszállni és előre ülni. Az úton se unatkoztam, mivel egy csomó kérdést tett fel ráadásul nekem. Ez még hagyján, de egy része rám vonatkozott. Kifejtettem szerényen, hogy sajnos nincs kiemelkedő képességem semmiben, teljesen átlagos vagyok. Ó, pedig a nővéremtől tudja, hogy nagyon jól sportolok, így biztos szorgalmas is vagyok.