Palacsinta, avagy két csintalan picsa 2. rész

Körülnézett, és meglátta a gáz mellett a serpenyőben az olajat, meg a lúdtollat, amivel a palacsintasütőt alját szokták kenni. Lemászott Elviráról, bemártotta a tollat az olajba, és úgy mászott vissza Elvirára, hogy annak feje a két lába közt volt. Vastagon bekente olajjal a szerelme popsija lyukát. Pöcsömet újból a szők nyíláshoz illesztette.
– Nyomd be neki, most könnyebb lesz!
Nekifeszültem ismét a picinyke lyuknak, de az még mindig nem engedett.
– Nagyon fáj Évica, engedj el kérlek! – siránkozott Elvira, de Évica nem engedett.
– Nyomjál, szivikém, mintha , meglátod fényes lesz!
Irtózatos hatással volt ez a nő Elvirára, mert az engedelmesen nyomni kezdett. Éreztem, hogy a farkam hegye bent van már, amikor Éva, akinek a feje egészen eltakarta a kilátást, elkapta a derekamat, és teljes erővel maga felé rántott. Én engedelmesen újból nekifeszültem, és Elvira fájdalmas kiáltását követően szinte tövig csúsztam a popsijába. A feszes izom mint egy bilincs szorította erősen a rudamat. A herémet meg Éva szorongatta.
– Lökjél, Szabadi! Látni akarom, ahogy beleélvezel.
Nem tudom, mit látott volna belőle, de mindenesetre a seggemet hátralöktem, hogy lendületet vegyek, és ekkor megtörtént a baj. A popsi, főleg ha ilyen szők, nem hasonlít a pinára, ahogy a makkom karimája kicsúszott az izmok szorításából, kicsúszott a farkam is. Éva mint egy elmeháborodott támadt rám, leugrott az asztalról – nagy lógó mellei ide-oda himbálóztak –, és üvöltözni kezdett.
– Hogy lehetsz ilyen hülye? Nem basztál még segget? Miért nem vigyázol, elbasztad az egészet! Én ezt látni akartam, te állat!
Egy pillanatra elhallgatott. A hirtelen támadt csendben Elvira felegyenesedett, végre levette magáról a felőle húzott otthonkáját, átölelte a nyakamat, kicsi, hegyes mellét nekem nyomta, megcsókolt, és azt mondta.
– Ákos, ugye visszanyomod? Nagyon jó volt, amikor bent volt.
Maga elé terítette az otthonkát, és visszatérdelt a székre. Éva már kenegette a formás, kerek fenekének bejáratát. Én közben a répámat próbáltam ismét kemény állapotba hozni, nem sok sikerrel. De Éva nem engedte, hogy a nagy terve ismét dugába dőljön. Elém térdelt, és miközben a tojásaimat morzsolgatta, olyan fuvolaszólót vágott le, hogy azzal a világ bármelyik színpadán telt házat hozott volna össze.