Éj az edzőtáborban

A tavasz végi Balaton friss volt, tiszta és csendes. A nyaralók még a városokban voltak, mert tartott az iskola, az idő viszont az örömöt adó napokat idézte. Ideális körülmény az .
Korán nyitott a tihanyi kemping, hét közben nem volt vendég. Az igazgató, öregdiákunk, invitált, vigyük le a kosarasokat edzőtáborba. Össze is szedtünk egy csapatot. Bitumenen játszottunk, sátorban aludtunk. Rohadt jó munkát végeztünk. Együtt edzett az egész társaság, a srácokat nagyon feldobta az együttlét, ez volt aztán az intenzitás. A mezek, a fürdőruhák és az izzadt testek állandósulása különös hangulatot teremtett. A holdas fürdőzések meztelenül folytak, ez furcsa módon tette lehetővé egymás megismerését. Mindenki látta a másikat, ki – ki megnézte magának pontosan azt, amire kíváncsi volt, megállapította, hogy így képzelte-e el, aztán kész. 15 szinte egyforma kamasz, akik ennyi ideig még képesek elviselni egymást. Szerettek kosarazni, ez összetartotta a társaságot.
Volt egy fiú, aki kirítt a többi közül. A Pali. Rövid hajú, keskeny vállú és csípjű srác volt, még alig kamaszodott, de vagányul és ügyesen kosarazott. Bár nem volt sem magas, sem túl erős, de termetéhez képest nagyot ugrott, sokáig tudott a levegőben maradni, gyors volt, technikás és remek irányító. Állandóan játszani akart. Nem kellett visszafogni, jól szervezte a játékot, a többiek örültek a remek átadásainak, és olyan alsó szerelései voltak, hogy tanítani lehetett. Szövegben és fejben túl is volt a labdával még küszködő többi srácon. A 15 évesek szögletessége nála nem következett még be, lazán és gyorsan sajátított el minden mozgáselemet, és gördülékenyen, helyenként kifejezett szépen hajtotta végre őket.
A srácoknál komoly gond volt az alapállással, Palit kivéve. Ő mutatta be a szabályos, hatékony lábmunkát, én pedig biztattam a többieket, figyeljék és próbálják utánozni a mozgását. Dobásnál, cselezésnél, védekezésnél. Soha ilyen tanulékony kosaras nem volt a kezem alatt. Tartottam tőle, hogy a fiúk megneheztelnek rá, annyiszor állítottam példaként eléjük. Hamar észrevettem azonban, hogy Palit mindenki szereti. Hiába volt sikeresebb náluk, nem tekintették vetélytársnak. Ez talán azért volt, mert Palin nem volt még semmi férfias. Ezek a srácok tökéletesen elfogadták, büszkék voltak rá, gyönyörködtek a mozgásában. Valószínű azonban, hogy ha Pali is csajozott volna, akkor esetleg egyszer – egyszer elverik. A rivalizáláshoz kisfiúnak tekintették.