Öt pénzérme

Belépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót. A helyiség teljesen sötét volt, kivéve azt a hunyorgó fényt, amit egy magányosan lobogó gyertyaszál árasztott, mely egy alacsony asztalon állt, a jobb oldalon.

– Azt kérted, hogy itt találkozzunk. – szólt bele a sötétségbe.

– Így igaz. – válaszolt egy testetlen hang a sötétségből. – Szeretnék egy játékot játszani veled.

Mosoly suhant át Methos ajkain.

– Miféle játékot?

– Amiben, először is, nem beszélsz, hacsak nem utasítalak rá.

A mosoly vigyorrá szélesedett. Szóval "olyan" játékról van szó. Még el sem kezdték, de már kellemes bizsergést érzett a gyomrában.

– Vetkőzz le... a kedvemért.

Megfontolt, csábító kecsességgel, kigombolta az ingét. Lassan kihúzta az ing szegélyét nadrágja derekából, és felcsúsztatta a törzsén, feltárva izmos felsőtestét. Végül áthúzta a ruhadarabot a fején, és hagyta a padlóra csúszni.

Izgalmas látványt nyújtott, ahogy lehajolt, hogy levegye a cipőit. Tudta, hogy testének minden egyes izma kirajzolódik a bőre alatt. Hosszú évek kemény munkájának, és kimerítő gyakorlatainak eredménye volt ez a test, s bár jobbára elrejtette a fürkésző tekintetek elől, pontosan tisztában volt vele, milyen hatással van azokra, akik mégis megpillantják.

Miután felegyenesedett, hosszú ujjai végigcirógatták a mellkasát, majd lassan lejjebb csúsztatta kezét a derekára. Kihívóan futatta hüvelykujját előre – hátra nadrágja szövete, és csupasz bőre között. Fokozatosan visszatért övcsatjához, és kikapcsolta. Mindkét kezével megfogva, centiről centire letolta a nadrágját csípőjéről, megmutatva kedvenc, kék színű alsóneműjét. Miután a nadrág elhagyta a csípőjét, hagyta, hogy a padlóra csússzon, majd óvatosan kilépett belőle. Bár még egy ujjal sem érintették meg, de a várakozás és bizonytalanság, hogy mi fog következik, teljes mértékben felizgatta. Remélte, hogy ki fogja bírni a játék végéig.

Háttal fordult annak a helynek, ahol partnerét sejtette, és kényelmesen lehajolt, hogy levegye utolsó ruhadarabját. Lassan vezette végig lábain, hogy megmutassa izmos fenekét a rejtőzködőnek.

Felegyenesedett.

– Ne fordulj hátra. – hangzott a parancs. Suhogást hallott a háta mögött. – Csukd le a szemed. – Tette, amire utasították. Érezte, ahogy egy szövetdarab simul szemeire, és partnere szorosan megköti azt a feje mögött.

Gyufa sercegő hangját hallotta, majd újabb gyertyák aromája töltötte meg a levegőt.

– Így. Most én látlak téged, míg én rejtve maradok előtted. Azt akarom, hogy illeszd össze a két kezedet magad előtt, úgy, hogy a két tenyered, és az ujjaid, összeérjenek.

Így tett, miközben mintha fém csengését hallotta volna a háta mögött.

– Válaszd szét a kisujjaidat. – Követte az utasítást. – Most zárd össze. – Ahogy ujjai visszatértek egymáshoz, egy aprócska fémdarabot érzékelt közöttük. – Ne engedd, hogy leessen. Most a gyűrűsujjadat. Zárd össze. – Ismét érezte a hideg fém érintését. – A középső ujjadat. Zárd össze. Mutatóujj. Zárd össze. A hüvelykujjak. Összezárni. Amit az ujjaid között érzel, azok pénzérmék. Ha bármilyen okból elejted őket, vége a játéknak. Megértetted? – Bólintott. – Jó.

Csendesen állt, enyhén borzongva, kíváncsian, mi lesz a következő lépés. Már korábban is játszott érzékeitől megfosztottan, vagy megkötözve, de ez egy teljesen új helyzet volt számára. A kötelek nélküli kötelék, ami úgy teszi őt kiszolgáltatottá, hogy közben neki is aktív részt kell vállalnia benne... milyen csodálatos ötlet.

Amikor a toll gyengéden végigsimított bal vállán, összerándult. Szorosan összezárta a kezét, nehogy az érmék kicsússzanak ujjai közül. Teste minden apró idegvégződése tűzben égett. Bőre libabőrös lett, ahogy a toll végigtáncolt rajta, körülrajzolva hátát, vállától indulva, lefelé. De mielőtt elérte volna a legérzékenyebb pontot, az érzés hirtelen abbamaradt. Egy pillanattal később, bal lábán folytatódott a simogatás. Lassan végigcsúszott lábikráján, és ingerelni kezdte bokája belső felét. Úrrá lett a érzésen, hogy félrerúgja, amikor az körözni kezdett teste legcsiklandósabb pontján, amivel játszótársa teljesen tisztában volt. Hirtelen a csiklandozás abbamaradt, a toll érintése eltűnt, de csak addig a pár pillanatig, amíg meg nem jelent jobb lábán. Ezúttal apró kacagással reagált, ahogy jobb bokáját hasonlóan kezelésbe vette partnere. Egyedül az ujjai között szorongatott pénzdarabok tartották vissza attól, hogy odanyúljon, és elhessegesse a tollat. Gyönyörűséges gyötrelem volt.

A toll abbahagyta a lábak gyötrését. A várakozástól enyhén megfeszültek izmai. Újfent összerándult, amikor egy kéz gyengéden megérintette a hátát. Hamarosan egy másik érintés is csatlakozott az előzőhöz, mindkét kéz finoman elkezdte cirógatni. Gyengéden végigszántották háta minden négyzetcentiméterét. Mielőtt még teljesen ellazult volna, a simogatás hirtelen kegyetlen karmolássá változott, csíkot húzva végig gerince mentén. Meglepetten felkiáltott. Meghallotta kuncogását.

Suttogást hallott, közvetlenül a füle mellett.

– Csak azért, nehogy elbízd magad.

A kezek ismét cirógatni kezdték a hátát, majd lejjebb csúsztak.

– Szűkebb nadrágot kellene hordanod. Jobban kiemelné a fenekedet. Olyan kívánatos. – Methos elpirult, és még szorosabban összezárta ujjait, annyira, hogy azok kifehéredtek az erőlködéstől. – Milyen aranyos vagy, amikor elpirulsz. – Az ujjak felfüggesztették működésüket, és gyengéden megveregették pofacsontját. A pír elmélyült az arcán. Nevetést hallott, valahonnan a háta mögül.

Minden erejét össze kellett szednie, hogy képes legyen tovább folytatni a játékot. Ahogy ott állt, várakozva, hogy mi fog következni, egyre inkább tudatára ébredt saját teste vágyaira. Érezte, hogy izgalma lassan fokozódik, feloldozásért esdekelve. Még sohasem volt ilyen gyorsan, ennyire felizgulva. Megborzongott, attól tartva, hogy nem bírja tovább, amikor meg fogja őt érinteni azon a helyen. Még nem akarta befejezni a játékot. Ezzel a gondolattal összeszorította ujjait, nehogy a pénzérmék kicsússzanak közülük.

– Emeld a kezed a fejed fölé. – Izgalma még jobban fokozódott, ahogy megpróbált belelátni csodálatos gondolatai közé, és kitalálni, mi lesz a következő lépés.

Felkiáltott, fájdalom és gyönyör keveredett hangjában, amikor egy kéz megragadta jobb oldali mellbimbóját, és keményen megcsavarta. A fájdalom abban a pillanatban abba maradt, ahogy elkezdődött. Mielőtt még magához tért volna, éles körmével könnyedén végigkarcolta a baloldali bimbót. Ismét felkiáltott. Mellbimbói fájdalmasan, mégis izgatóan lüktettek, ahogy megduzzadtak a gyönyörtől. Ez is új érzés volt a számára, és minden percét élvezte.

Felnyögött, amikor egy meleg, nedves nyelv érintette meg a mellkasát, közvetlenül a szegycsont alatt, és végigsiklott izmos mellkasán, érintve mindkét mellbimbóját, majd tovább indult a nyaka felé. Leengedte alsókarját, és a feje tetején nyugtatta. Ujjai lassan kezdtek görcsöt kapni, de a világ minden kincséért sem engedte volna leesni azt a bizonyos öt apró fémdarabot. A nyelv hegye most ádámcsutkáját simogatta. Bár nem hitte volna, hogy ez lehetséges, de nyakának ingerlése még jobban felizgatta.

Amíg a nyelv a torkával játszadozott, a kezek ismét akcióba léptek. Megborzongott, amikor a körmök végighorzsolták a törzsét, kétoldalt, hónaljtól csípőig. A kezek átfogták a derekát, amíg a nyelv lassan, kéjesen, minden centimétert végigkóstolva, lecsúszott a törzsén. Felkuncogott, amikor megcsiklandozta a köldökét. Megint csak hatalmas önuralmának köszönhette, hogy nem ejtette el a pénzdarabokat.

A nyelv megtorpant.

– Nézd csak, van itt valami új játékszer. – Érezte, ahogy egy ujj fut végig kőkemény férfiasságán. Még hangosabban felnyögött. Lábai remegni kezdtek, és félt, hogy kifutnak alóla.

– Csak emlékeztetlek, addig játszunk, amíg az első pénzérme nem koppan a padlón. – Hallotta a mosolyt szavai mögött. Bütykei elfehéredtek a szorításban. Fogalma sem volt róla, meddig bírja még nem mindennapi önkontrollja féken tartani testi vágyait. Veríték ütközött ki homlokán és hátán.

Összpontosítása megingott, ahogy az egyik kéz finoman végigsimított férfiasságán. Felnyögött, amikor a kezet követte a nyelv, finoman körözve hímtagjának érzékeny hegyén. Tudta, hogy már nem fogja sokáig bírni. Felajzottsága olyan heves volt, hogy már gyönyörteljes fájdalommá változott.

Majdnem megrémült, amikor megérezte partnere szájának meleg ölelését. Az erős, ütemes szívás, megőrjítette. nyelve tovább erősítette ezt az érzést, ahogy végigkövette férfiasságának minden apró hajlatát, megcsiklandozva minden egyes vénát, ahogy végigtáncolt minden egyes barázdán és völgyön. Még hangosabban nyögött, amikor érezte, hogy az egyik kéz finoman megfogja a zacskóját, és masszírozni kezdi. Ez volt az a pillanat, amikor feladta a harcot. Amint megérezte a szökőár megindulásának ismerős, bizsergő érzését, nem tudott tovább uralkodni magán. Kezei elernyedtek, és a pénzdarabok hangos koppanással hullottak a padlóra.

Abban a pillanatban, ahogy az első érme földet ért, minden külső inger abbamaradt, de már késő volt. A padlóra rogyott, ahogy a kielégülés átsöpört rajta, levegő után kapkodva, verítékben úszva.

Ahogy magához tért a hihetetlenül intenzív érzésből, levette a kötést a szeméről. Körülnézett, és egyenként felszedegette mind az öt pénzérmét a földről, amik hozzásegítették ehhez a nem mindennapi élményhez. A két tenyere közé zárta, és őket.

Gonosz csillogással a szemében, Methos a szeretője felé fordult.

– Most én jövök.