Dugulás elhárítás

András nehéz szerszámos ládáját könnyedén lóbálva ruganyos léptekkel caplatott fel a negyedik emeletre, a fülhallgatójából kiszűrődő, új, egynyári sláger dallamait fütyörészve. Nem bosszantotta, hogy a lift elromlott, jó kedvét a hatalmas felhőszakadást kísérő özönvíz és az ide vezető úton emiatt feltorlódott óriási forgalom sem tudta kikezdeni. Péntek délután volt, és ez volt az utolsó címe mára, erre a hétre. Utána pedig várta az esti kupadöntő a frissen beszerzett 50 colos képernyőn, egy jó pohár jéghideg kíséretében. Hát hogyan lehetne ez a nap még tökéletesebb?

Kopogott. Az ajtó felpattant és egy igencsak lengén öltözött bombázó vadmacska dorombolta kétségbeesve:
– Végre, azt hittem sosem ér ide! Jöjjön be, gyorsan!
De András meg sem moccant. Tágra nyitott szájjal, leesett állal egyszerűen földbe gyökeredzett az ajtó előtt. A nő vele egykorú lehetett, már nem kislány, tán épp ezért csípője vonala finoman domborult a fekete francia fazonú finom bugyiban. Hosszú combjain látszott az edzőtermi odafigyelés, lapos hasa fölött méretes halmokat fogott össze a csipkés melltartó. Csinos arcát leheletfinom smink tette még kívánatosabbá. Ápolt, vállig érő hullámos vöröses szőke hajkoronáján fekete hajpánt fogta ráncba a rakoncátlan hajtincseket. A nő koráról csak pár kedves szarkaláb árulkodott huncutul zölden villódzó szemei sarkában.
– Egy méltó nap méltó befejezése! – füttyentett magában a szerelő. Nem mintha bármire is komolyan számított volna – olyan csak a filmekben van, a háromikszesekben, – de már a látvány önmagában is ajándék volt ezen a tökéletes napon.

– Na, jöjjön már, vészhelyzet van. – noszogatta a kuncsaft. – Mindenem elázott a dugulás miatt nincs egy göncöm, amit felvehetnék – mutatott körbe a mosókonyha padlóján elázott ruhák halmazára.
– Azt vettem észre – dörmögte az orra alatt András, tetőtől talpig alaposan végigmérve alkalmi munkaadóját. De azért nekilátott a munkának. A nő közben szemérmetlenül stírölte a finomam kigyúrt izmú, jóképű, fekete hajú szerelőt. András érezte a perzselő pillantást a tarkóján. Oldalra sandított, merészen szemezve a nővel. Az huncutul állta a tekintetét. A szerelő megtörölte izzadt homlokát.
– Hozhatok valamit inni hős megmentőmnek? – flörtölgetett egyre nyíltabban a nő.
– Bizony, jól esne valamit, ami lehűtene ebben a forróságban – próbálta tekintetét elszakítani a kebelcsodákról András.