Palacsinta, avagy két csintalan picsa 1. rész

Sokáig szerelmes voltam Elvirába, de az utóbbi időben kezdtem unni. Elég sótlan csajnak tűnt már elejétől fogva, úgy éreztem valami bántja az ágyban és azon kívül. De mégis olyan kedves volt. Törékeny alakja, hatalmas szomorú szemei mindig megigéztek, amikor a közelében voltam. Meg hát a társtalanság nagy úr.
Ennek ellenére elhatároztam, szakítok vele. Kedvenc hagyományom volt, hogy még utoljára rendezek egy nagy ágyjelenetet, kiadva magamból mindent – legalább a szexuális emlékei legyenek szépek – és utójáték gyanánt, vagy inkább helyett előadom a döntésemet. Ez általában bejön, hiszen mire a csajok magukhoz térnek, én már felöltözve, fogkefémet és két nyuszifejes alsónadrágomat magamhoz véve az ajtóból intek búcsút.
Mindenesetre a mostani attrakció nem úgy indult, ahogy ilyenkor megszoktam. Elvira nem hogy sótlan volt, de egyenesen lekozmált állapotából próbáltam valami ehetőt kihozni. Az ágyban mindig is eléggé átlagos volt. Még a farkam csócsálását is úgy kellett kikönyörögni nála, igazi szopásra pedig végképp nem volt soha kapható. Most viszont semmi csócsa, még nyalni sem engedett. Széttett lábakkal, behunyt szemmel várta, hogy gyökeret verjek belé, apró, hegyes mellét sem engedte megfogni. A gecimet a végén azért a mellére vertem, szerencsére pont az orgazmusa végén jött rám az élvezés. Ilyenkor nem nagyon tudta, mi történik vele.
Miközben a melléről lecsorgó nedűt törölgette felháborodva, előálltam a farbával. Látszott, meghökkent ugyan, de mégsem érte váratlanul a dolog. Az okot tudakolta. Elmondtam neki, hogy nincs egy vidám pillanatunk, és az ágyban is olyan hideg, hogy olyankor a radiátoron keresztül képes lenne leállítani a távfűtők erőművét. Persze engem nem, de hát hol szeret úgy dugni akár a legnagyobb erőmű is, mint én?
Bebújt a lenge otthonkájába, megállt előttem és szomorúan mondta: – Jól van, Ákos, elmehetsz. Sejtettem mindig, hogy nem vagyunk egymáshoz valók az ágyban, pedig te kiköpött fiúideálom vagy, senkivel sem élveztem olyan jókat, mint veled. De ugye utoljára csinálsz még egy adag palacsintát.
Kimentem tésztát keverni, Elvira meg bezárkózott a szobába. Most sírja ki magát – gondoltam öntelten.
Éppen a palacsintasütés közepén járhattam, amikor csöngettek. Nem mondhatom, hogy túl voltam öltözve, egy nyuszifejes azért volt rajtam. Gondoltam felkapom gyorsan a nadrágom, de Elvira már kirontott ajtót nyitni.