Sylvia 1. rész

Sylvia tettetett közönnyel végezte a dolgát, miközben a szomszéd helyiségből nyögdécselés hangjai szűrődtek át a dohányzóba. Bár nem szándékosan, de kíváncsisága folyamatosan a két helyiséget elválasztó ajtó felé terelgette, kicsiny tollseprűjével legyezgetve a kandalló párkányát és az azon lévő réz gyertyatartókat. Ahogy a fa stukkókkal mennyezetig fedett fal felé közelített, egyre hangosabbá és félreérthetelenebbé váltak a férfihangok, mely mellé ütemesen cuppogó hangokat is vélt már felfedezni. Nem bírván kontrollálni fiatal és gyermeteg kíváncsiságát, végül mégis belesett az ajtó ódon zárszerkezetén tátongó kulcslyukon. A látvány pillanatokon belül elvonta a figyelmét a portalanításról és az egyéb napi teendőiről. Tökéletes rálátást biztosított számára a másik helyiség egy kicsiny szegletére. Egy nőt látott a szófán ülni, feje épp egy magasságban volt a kulcslyukkal. Finom, rojtokkal tűzdelt gyönyörű ruha részletei rajzolódtak ki Sylvia szeme előtt, gyakorlatilag látszott a dáma egész felsőteste, melyet egy szorosra húzott fűző tett még tökéletesebbé, különösen felemelve a ruha által alig fedett kebleit. A hölgy göndör, fekete haja feje tetejére volt tőzve egy virágdíszes hajtűvel, gyönyörű arcán ajkai vörössel, szeme pedig lilás színnel voltak kiemelve. A dáma mellett az uraság állt, pontosabban mozgott, nemi szervét a hölgy szájában tartva, előre hátra. Innen eredt a cuppogó, nyáltól fröcsögő hang. A dáma kihúzott derékkal, nyitott szemmel és mereven tartott háttal várta az uraság egyre gyorsuló lökéseit, bár láthatóan nehezére esett nem felvenni a fejével a lökések ritmusát. A gyorsuló mozgással arányosan egyre hangosabbak voltak a nyögések is.

Sylvia szemeit a kulcslyukhoz szegezte a látvány. Szobalány ruhájában nem mert leguggolni, nehogy a kikeményített anyag megtörjön, így mélyen előrehajolva leskelődött. Apró kebleit látni engedte a ruha föld felé nyúló kivágása, formás, kerek feneke gyönyörűen kirajzolódott a szoknya alól. Vörös, göndörödő fürtjei az arcába omlottak, lábizmai megfeszültek a folyamatos és szokatlan terheléstől. Nem régóta takarít az uraság házában, ez idáig nem volt szüksége arra, hogy dolgozzon, erősödjön.

Nem törődve a derekába egyre inkább nyilalló fájdalomtól továbbra is a kulcslyukon keresztül a szomszéd szobában zajló jelenetet bámulta, szinte pislogás nélkül. Sejtése szerint az urasság már a vége felé járhat. Neki is volt már tapasztalata férfiakkal, bár ez csak néhány örömtelen