Igaz is lehetne! 1. rész

Még a 80-as években történt. Akkoriban kollégista voltam egy szakmunkásképzőben. Harmad éves "öreg". Egy este a lánykolesz nevelőtanárnője jött le hozzánk hogy segíteni kéne egy másodéves lánynak a szakrajz házi elkészítésében. Az "áldozat" én lettem. Azért "áldozat", mert a tanárnő nagyon szigorú volt, és tartottunk tőle. Fölmentem a tanárnővel és érdeklődve néztem körül. Még soha nem voltam a kolesznek ezen a részén. Volt egy széles folyosó, ahonnan balra szobák nyíltak, jobbra ablakok egy udvar felé. Egy kiugró részben a fürdő. A folyosón volt néhány asztal. Ott lehetett tanulni. Ildikó ott ült az első asztalnál háttal a többieknek és küzdött a szerkesztéssel. Leültem a mellette levő székre és magyaráztam, hogy mit hogyan csináljon. A tanárnő velünk A hátam mögül hallottam a többi lány sutyorgását, kuncogását. A tanárnő néha rászólt a lányokra, de legtöbbször elég volt, ha csúnyán nézett. Már eltelt vagy negyed óra mikor a tanárnő felállt és bement a nevelői szobába. Ekkor mertem csak jobban megnézni Ildikót. De rögtön fel is izgultam, mert a lány egy hosszú fehér pólóban volt, ami csaknem térdig ért volna, hanem csúszott volna fel majdnem a bugyijáig. A hosszú vékony combja szép látvány volt. Mikor pedig megláttam a pólót majdnem kiszúró mellbimbóját, hát teljesen oda voltam. Legszívesebben azonnal megfogtam volna azokat a kicsi, de kőkemény cickókat. Akkor hátra sandítottam, hogy jön-e a tanárnő. Nem jött még. Így rápillanthattam a többi lányra is.
Hát bizony megindult a fantáziám a sok csinos lány láttán. De ekkor visszajött a tanárnő és szólt, hogy igyekezzünk, mert neki hamarosan mennie kell. Gyorsan befejeztük a rajzot és indultam le. A tanárnő megkérdezte, hogy feljönnék-e másnap este is segíteni, mert jó lenne, ha Ildikónak egy kicsit jobb jegyei lennének. Mikor visszapillantottam Ildikóra és a többi lányra rögtön igent mondtam. Megbeszéltük, hogy majd ugyanúgy lejön értem, mint ma. A szobatársaim kérdezgették, hogy na, mivolt? Rögtön mesélni kezdtem, hogy lerohantak a csajok. Hogy majdnem , meg hogy a tanárnő pucéran sétál a folyosón. Persze mindenki röhögött, hogy így megjártam. Hogy ennyi csaj között szakrajzozni kellett. Mikor mondtam, hogy másnap is mennem kell, már szinte sajnálni kezdtek.