Lost in your arms... 1. rész

Hátam a hűvös falnak ütközött és legszívesebben menekültem volna, de nem tudtam. Kezeimet egy erős marok szorította fejem fölött a falhoz, mint egy bilincs, mely nem engedi áldozatának a menekvést semmilyen módon. Rettegtem, ugyanakkor valami furcsa jóleső érzés is hatalmába kerített, mikor Nico térde lassan ágyékomhoz simult. Másik kezével pedig állam finoman megmarkolva, nem engedte, hogy akárcsak egy pillanatra is elfordítsam fejem. Ebből a csapdából nem volt menekvés. Nico egész közel hajolt hozzám, ajka szinte ajkamat súrolta, de nem csókolt meg, csak egy halvány mosoly jelent meg arcán, s szemeiben a szenvedély és vágy lángjai táncoltak. Rabul ejtett a mogyoró barna szempár, s már nem a félelemtől, az ismeretlentől, sokkal inkább a testem minden porcikáját elöntő melegségtől és vágytól kezdetem el remegni.

Gyűlöltem mikor ezt csinálta. Tudta jól, hogy ilyenkor bármit megtehet velem, nem tudok neki nemet mondani. Még akkor, sem ha az ilyen meghitt, ámbár kissé durva pillanatokat egy kiadós veszekedés előzte meg. No, igen, sokat veszekszünk Nicoval, néha értelmetlen hülyeségeken is. De valahogy mégis mindig eléri azt, hogy egy kicsit se tudjak haragudni rá. De hát ki tudna, mikor azokkal a mogyoró barna szemekkel, kéjtől remegő, búgó hangon az ember fülébe súgja: Szeretlek! Mint ahogy tette azt most is. Mégis, néha olyan nehezemre esik, hogy higgyek neki, ami persze nem az én hibám...
– Szeretlek... – lihegte fülembe ismét.
– vagy – feleltem neki hetykén, s próbáltam minél kevesebb jelét mutatni annak, hogy akárcsak egy kicsit is sikerült felkeltenie bennem a vágy csak egy aprócska szikráját is. Térde még mindig óvatosan kényeztetett, miközben szabadon maradt kezével, lassan elkezdte kigombolni ingemet. Tiltakozni próbáltam, de szorítása még mindig nem gyengült. – Hagyd abba Nico... – könyörögtem, de nem igazán hatotta meg, s most ott, ahol eddig térde játszotta a főszerepet, keze vette át az irányítást. Nem bírtam tovább ellenállni keze simogatásának, s halkan felnyögtem.

– Biztos, hogy abba hagyjam? – kérdezte sokat sejtető kaján mosollyal az arcán, miközben kezével kigombolta nadrágom, s lehúzva sliccemet ismét játszadozni kezdett velem.
– Nhe.. – lihegtem kissé , de már testem minden porcikájával azt kívántam tegyen magáévá.