Egy fiú babaországban 10. rész

Péntek volt, April és Lee egyedül voltak az ágyban.

Három nap telt el Stephanie és Lee vad játéka óta. April magán kívül volt az örömtől, hogy Stephanie szerint jó ötlet az összeköltözés. Azóta minden nap ragyogott.

Jókedve ragályos volt, a család minden tagja boldogan sündörgött; nem mintha bármi miatt szomorkodniuk kellett volna, de azt hiszem, azzal mindenki egyetért, hogy egy nagy családban mindig van valami, ami miatt valaki panaszkodhat.

Lee és April sokat beszélgettek arról, mikor mondják el a családnak a döntést, illetve hogy miként tegyék. Arra jutottak, az a legjobb, ha egyszerre mondják el mindenkinek. Így Dawn, Stacey, Trish, Kim és végül anyjuk, Marie sem kell, hogy mástól tudják meg, és így kerülnek helyzetbe, mielőtt felkészülnének a dologra.

Stephanie megígérte, hogy hallgat, amíg ők nem állnak a többiek elé a hétvégén. Egészen pontosan vasárnap, amikor mindenki együtt van.

– Jó reggelt, kicsim – mondta April álmosan. Minden reggel felment öccséhez és bebújt mellé az ágyba, miután a többiek elmentek hazulról.

Mostanában egyre gyakrabban tett így. Jólesett, ha öccse meleg teste az övéhez simul – kettejük melege a takaró alatt biztonságérzettel töltötte el.

– Szia, April – mosolygott Lee nővérére, ahogy az szorosan magához ölelte, melle a karjának nyomódott, bal lába a combján pihent, közvetlenül a farka alatt.

April apró csókot nyomott a vállára, majd még szorosabban hozzásimult.

– Mennyi az idő? – kérdezte Lee, és megdörzsölte a szemét. April felnyögött, ahogy a válla fölött az ébresztőórára pillantott.

– Fél tizenegy – mondta, majd visszaejtette fejét a párnára.

– Jobb lesz, ha felkelek – ásított nyújtózva Lee.

– Ó, kicsim, nem muszáj. Olyan jó feküdni veled – mosolygott April, szorosan magához húzva Lee karját, nehogy fel tudjon kelni.

– Ne már, April! Éhen halok! – mondta Lee, és az ágy széléhez húzta nővérét.

– Jól van, nem maradhatsz energia nélkül – csúfolódott a lány, ahogy öccse meztelenül nyújtóztatta karjait az ágy mellett. Ropogtak az ízületei.

April visszahúzta magára a takarót, egészen az álláig, és visszahelyezkedett, miközben Lee felöltözött.

Lee a konyhában épp pár szendvicset készített, mikor nyílt az ajtó és belépett Kim.

– Szia, Lee! – csilingelte, majd ledobta a könyvekkel teli táskáját és levette a kabátját.