Krisztina meglepetése

Már jó néhány hete szinte minden nap együtt voltam Krisztinával. Élveztük egymást számtalan gyönyörűséges orgazmust ajándékozva egymásnak.
Az után egy kolléga betegsége miatt valahogy úgy alakult a munkabeosztásom, hogy szinte csak dolgoztam, és aludtam, így nem jutottam el hozzá jó egy hétig. Hívtam őt, és mondtam, hogy jövök, amikor csak tudok, de sehogy sem akart összejönni, pedig már nagyon vágyam rá.
Végre a kolléga meggyógyult, és a beosztásom is „kedvezett” a délutáni „kocogásomnak”. Felhívtam, de csak annyit mondott, most nem alkalmas, de holnapra van egy meglepetése számomra.
Ez furcsa volt, mert sohasem utasított vissza, de a beígért meglepetés elkezdte foglalkoztatni az agyamat. Alig vártam, hogy holnap késő délután legyen és mehessek „kocogni”.
A telefonfülkéből felhívtam, és már a hangjából éreztem az izgalmat, ahogy kimondta, várlak.
Fölkocogtam az emeletre, és csengetnem sem kellett, már nyílt is az ajtó. Belépve, még az ajtó bezárása előtt hevesen átölelt, s hosszú percekig a félig nyitott ajtó mellett csókolóztunk.
– Már nagyon hiányoztál édes – mondta – és ahogy ígértem lesz egy meglepetésem számodra. Még nem tudom, fog-e tetszeni, de ha nem, az sem probléma. Tussolj le és én várlak.
Beugrottam hát a fürdőkádba, és lemostam magamról a kocogás verejtékcseppjeit. Már törölköztem, mikor halk kuncogás hallatszott a szoba felől... mintha nem lenne egyedül-futott át agyamon a gondolat. Nos, mindegy – gondoltam – csak bemegyek a szobába, bárki legyen is ott vele. Magam köré csavartam a törölközőt, ami annyira kicsi volt, hogy nem ért körbe, így egyik kezemmel fogtam derekamra. Beléptem a szobába, és nem hittem a szememnek. A kanapén, velem szemben ült Krisztina, egy sejtelmesen átlátszó köntösben, huncut mosollyal arcán, s nekem háttal egy hosszú szőke hajú nő, szintén áttetsző köntösben. Én annyira meglepődtem a látványtól, hogy elfeledkeztem a törölközőt fogó kezem funkciójáról, így az leesett a földre, s én fölbegyökerezett lábbal álltam a szoba ajtajában.
Krisztina a jelenettől felkacagott – gyere be édes, itt a meglepetésed. – Felállt, két kezét a leányzó felé nyújtva segítette felállni, majd lassan felém fordította. Ha lett volna rajtam még egy törölköző, az is leesett volna rólam. A lány gyönyörű volt. Dús keblei, pazar alakja, enyhén mandulavágású fekete szemei, és fazonra igazított fan szőrzete azonnal elgyengítette térdemet. És csak álltam ott hosszú másodpercekig, talán még a szám is tátva volt.