Pornósztár volt őnagysága

Nagyon szép. Anita még ma is nagyon szép, pedig jó pár évvel túl van már a harmincon. Akkoriban, a hetvenes évek elején, amikor elfelejtett hazajönni Svédországból, emlékszem: ő volt a nők között a legszebb a tervezőintézetben, amelynek titkárnői asztalát cserélte fel édesanyja Malmőben élő testvérének kegyelemkenyerével.
Mondom is neki, ahogy itt ül velem szemben a szálló teraszán, hogy úgy látszik: szerethetik az istenek, mert nem fog rajta az idő.
Világos mosoly:
– Köszönöm. Pedig ördög látja lelkem, nem volt nekem könnyű az élet. Hiszen tudod: pornósztár, illetve sztárocska voltam Koppenhágában. Az pedig egyáltalán nem tartozik a könnyűségek közé...
Sejtem. És rövidesen meg is tudom. Hiszen azért ültünk össze, hogy meséljen.
Nem kell sokáig várnom, Martinit kér, szárazat, belekóstol, aztán – in medias res – a közepén kezdi őnagysága.
Közreadom úgy – helyenként csupán apró változtatásokkal –, ahogy elmesélte volt.
Tessék.

1.

Miért maradtam kint? Nem tudnám pontosan definiálni. Volt abban egy adag szerelmi csalódás – ágyban találtam a fiúmat egy húszforintos, riherongy cafkával, aki éppenséggel lelkesen franciázott, amikor rájuk nyitottam –, egy jókora adag hiúság, egy adag itthoni létbizonytalansági érzés, egy adag kalandvágy, vagyis aláhúzva és összeadva, ez volt nekem megírva valahol. Svédország. Malmö.
Egyébként is roppant váratlanul jött az egész. Tudod, hogy titkárnő voltam a tervezőintézetben, egy bizonyos Grünwaldszky nevű osztályvezető első számú beosztottja. És had'mondjam meg mindjárt: első számú szeretője is. Grünwaldszky egyáltalán nem volt szép férfi, nem formaművész tervezte, alacsony volt, szemüveges, kopaszodott – amit úgy próbált eltüntetni, hogy visszafelé, a feje tetejére fésülte a haját – és enyhe kappanhájat növesztett, amit egy állandó jellegű mellénnyel kívánt eltakarni.
Hogy ennek ellenére miért feküdtem le vele? Ha jól visszagondolok, azt hiszem, két dolog miatt. Az egyik ugye Jocó, az a bizonyos fiúm, aki miután állandóan hűséget esküdözött nekem, összejött azzal a franciázós cafkával, ami aztán persze pocsékul megtépázta az önbizalmam. S mit csinál ilyenkor egy nő? Mindenáron tromfolni akar. Nos, tromfnak ott volt Grünwaldszky, igaz, hogy nem állhatott volna Jocó mellé, de kedves volt és figyelmes, és úgy bámulta egyre nyíltabban a cicijeimet, hogy a kezdeti zavar után a végén már kifejezetten izgatni kezdett.