Kikapcsolódás Ágotával

Azt hiszem az emberek nagy része tudja, hogy mennek ezek a versenyek. Fellépnek kategóriánként, tánc, zene, aztán a következő versenyző/csapat.. nagyjából ennyi.. A nézők pedig vagy padról vagy lelátóról nézhetik az előadásokat, versenyszámokat..

Ez a verseny más volt, mint a többi. Már nem lebonyolítás szempontjából. Hanem abból, hogy Ágota családja nem jött el. Apja, aki bankár, egy fontos üzleti útra ment, anyukája pedig, aki főállású anya volt, többi a nagyszülőkhöz vitte, családi összejövetelre. Nekem akkor tájt lett meg a jogsim, és mivel elég jól élünk, kaptam egy autót is. Nem kell semmi extrára gondolni, nem David Beckham fia vagyok, egy egyszerű, használt Toyota Yarist kaptam. Annyira pont elég, hogy ha kell, tudjak vele utazni, autókázni, ne kelljen a tömegközlekedést használnom. Gyors, egyszerű, kézenfekvő.

Ez alkalommal pedig én vittem el kedvesemet a versenyre, és verseny után pedig mentünk tovább az ő csopaki nyaralójukba, ahol a hétvégét eltöltöttük.
De ne ugorjunk ennyire előre.

A verseny egész nap tartott és bevallom őszintén, elég sokat unatkoztam. Egyedül ültem a lelátón amíg átöltözött, amíg egy másik helyen bemelegítettek, és csupán arra a 4 percre láttam, amíg felléptek. Csodálatos volt. Tudjátok, az a tipikus pöpec érzés egy srácnál, amikor meglátod a legszebb lányt a világon, és rád kacsint.. na igen, nem izgulta el. Végig mosolygott, fantasztikusan táncolt, és szerencsére a csapattársai is.
Miután végeztek, egy pillanatra feljött hozzám, átkarolt hátulról és adott egy puszit a nyakamra.
– Gyönyörű volt.. vagy..
– Remélem is.. na megyek öltözök, pár perc.. – azzal otthagyott.

Átöltözött, egyesületi póló, pulcsi, melegítőgatya. A maradék időt az eredményhirdetésig kellemesen töltöttük el, egymás vállára vagy épp ölébe dőlve pihentünk, beszélgettünk, terveztük a hétvége programjait.
A versenyről este fél kilenc körül jöttünk el, illetve indultunk tovább. Másodikok lettek, s habár én nem voltam megelégedve a bírói gárda döntésével, ő nem csinált belőle nagy ügyet. A probléma viszont az volt, hogy mind a ketten hulla fáradtak voltunk, viszont nekem még le kellett vezetnem Csopakra Budapestről. Mindenkinek mondom, fáradtan ne üljetek autóba. Nincs rosszabb annál.

Szerencsére, Ágota eléggé felpörgött némi zene és kettőnk kávézása segítségével, így végig éber és jókedvű voltam, neki köszönhetően.