Álom és valóság a vonaton

A munkám miatt sokat utazok vonaton. Ez a váratlan "esemény" azonban nem munkába menet és munkából jövet esett meg
velem. Egy előadássorozatra utaztam Győrbe.
Mivel érdekelt a téma ezért szívesen vállaltam a hosszú útat. Hajnalban indultam, hogy a megadott időpontra odaérjek.
Sima, zökkenőmentes utam volt.
A rendezvénynek kora délután volt vége, így a korábbi vonatot el is értem. Hozzáteszem, hogy a rendezvény június közepén volt, és egy pénteki napon. Minden adott volt arra, hogy a kora délutáni vonaton tumultus legyen. Ülőhelyet már nem is találtam. Ráadásul ez a vonat egy régebbi fülkés kocsikból volt összeállítva.
Szűk közlekedő folyosóval, kevés ülőhellyel, állóhellyel.
A vonatra felszállva szembesültem a sok hazafelé pakoló diákkal.
A közepe felé egy fülkékből álló kocsiban találtam egy "lukat", ahol volt még némi állóhely.
Két fiatal srác mellett cövekeltem le. A fiúk egymással beszélgettek, nevetgéltek. Amikor megálltam mellettük egy pillanatra elhallgattak, és nyílt tekintetekkel végigmértek. Meglepődtem egy pillanatra, és kissé zavartan elfordultam tőlük, és kinéztem az ablakon. Nem foglalkoztam velük tovább. Nem öltöztem feltűnően, mert ahova mentem, oda konszolidált öltözék illett. Egyszerű ruhát viseltem. Diszkrétet, de olyant, ami követte a testem vonalát. Tépelődésem közepette a vonat végre elindult.
Én zenét hallgattam, és nézelődtem, ők, pedig tovább beszélgettek. Megálltunk egy kisebb állomáson, ahol rengeteg utas várt felszállásra. Úristen – gondoltam magamban – Hova száll fel ez a sok ember? Sajnos a vonatra. Sokan álltak meg azon a részen is, ahol én álltam. Ahogy egyre többen lettünk, egyre szorosabban kellett állnunk.
Én is közelebb kerültem az egyik fiúhoz. Ahogy helyezkedni próbáltam, háttal állva a mellkasának az egyik lábam átraktam az egyik lábán. Kissé terpeszben állt, ezért be tudtam tenni a lábam a két lába közé. Tovább szerettem volna lépni, de elindult a vonat és én nekidőltem a mellének.
Gyorsan elnézést kértem.
– Nem történt semmi – mondta – Sokan vannak.
Esélyem sem volt a mozdulásra. Továbbra is nagyon sokan voltak, és nagyon szűk volt a hely.

Én továbbra is a fiúra "támaszkodva" álltam.